etika óránk volt. a tanár egy sztorit mesélt sok-sok évvel ezelőttről. baptista teológusként "büntetésként" abba a századba sorozták be, ahol tizenkét teológuson kívül, csak büntetett előéletűek voltak. ő maga egy kettős gyilkos mellett kapott fekvőhelyet. „akkor volt imatéma…”-szólt valaki egy nagyon szellemeset, de a tanár mesélt tovább. „nem akartam csocsózni, hát bementem a könyvtárba. tele volt lenin és marx műveivel. elkezdtem olvasni, és felfedeztem benne bibliai gondolatokat. kérdezték is, minek olvasom én ezeket. mondom, azért, hogy mindenkinek meg tudjam válaszolni, én miben és miért hiszek”.
eszmék jönnek-mennek, rendszerek és vezetők szédülnek a semmibe, (ahogy egy másik tanárom fogalmazott…) de jézus krisztus örök, és azt a párezer éves könyvet, amit sokan csak betűk millióinak hisznek, még ma is életeket változtat meg. ennek tanúja vagyok nap mint nap.
„engem megölhettek, de az igazság halhatatlan”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.