beindult a karácsonyi cipősdoboz akció. december közepéig gyűjtünk cipősdobozba rejtett ajándékot, hogy szétoszthassuk az arra rászoruló családok gyerekeinek. egész napi pörgés ez. egy pénteki napom így nézett ki: reggel elmentem suliba, aztán délben melóba: beborítékoltam vagy ezer levelet, aztán irány a batthyány tér, ahol egy lakókonténerben már vár egy kollegina, akivel este nyolcig vártuk a (még nem) érkező dobozokat, közben folytattuk a borítékolást. Nekünk szerencsénk volt: már volt fűtés, világítás, asztal, székek. ez előző turnus azonban átfagyott, éhezett-szomjazott, kihaltak, mint a dinoszaurusz. kimerültem, nem fizikailag: lelkileg.
de a bátorítás nem maradt el. egyszer csak bekukkantott hozzánk egy bácsi. "maguk mit csinálnak itt? maguk baptisták? hát, igen, sokat hallottam magukról, a segítőkészségükről, az összetartásukról, arról, hogy még mindig hisznek az értékekben a jelenlegi káosz ellenére, hát, ez nagyon megnyerő…"
könnyen elkedvetlenedem, összeesem, a láthatókra nézek. aztán jön egy bácsi, és elárulja, hogy reménytelen küzdelmünket, kitartásunkat, igyekezetünket ő mennyire tiszteli. és én megnyugszom, hogy igen, vannak még csodák, küldetnek még bátorítók, olyanok, akik, ha nem is hisznek, pozitívnak találják a bennünk lévő reménységet.
az iskolában dogmatika óránk volt. egy egyszerű történetet világított meg misi bátyám. mózesnek megjelent isten. azt mondta neki, dobja el a botját. eldobta, az meg kígyóvá változott. aztán azt mondta isten: fogd meg a farkát. megfogta, és abból újra bot lett. csoda történt. de milyen fontos volt az a momentum, hogy mózes meg merte fogni a kígyó farkát. ha ugyanis normál esetben így teszünk, az visszafordulva megmarja az embert. tehát azzal, hogy mózes isten kérésére megfogta a kígyó farkát, azt mondta: én elhiszem, hogy aki engem felszólított, egy csodatévő isten, aki nem engedi, hogy a kígyó megmarjon.” tehát hinni kell a csodában, a csoda megtörténtének lehetőségében ahhoz, hogy az valóban megtörténjen.
egy értelmes ember ezt mondta valamikor: kétféleképpen élheted életed. vagy azt hiszed, hogy minden varázslat, vagy azt, hogy semmi sem az.
vagy elhiszed, hogy vannak csodák, és azok elkísérnek földön tett több évtizedes utadon, vagy nem, de ha nem, akkor nem is fognak veled megtörténni.
én elhiszem. és állok elébe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.