van két krishnás uncsitesóm. megtérésem előtt nem zavart vallásuk, távol is élnek, hát nem törődtem az egésszel. aztán megtértem, megismertem isten tervét, és kérését. „uradat, istenedet imádd, és csak neki szolgálj”. mondom, ha ez így van, akkor az összes többi vallás, köztük ez az indiai is „kamu”, sőt bűn. isten egy igazságos, könyörülő isten, de gyűlöli a bűnt, és azt, ha valaki „más isten után néz”, és nem őt, hanem valaki mást imád.

5 mózes 5:7-9 „ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. ne imádd és ne tiszteld azokat.”

5 mózes 7: 10 „megfizet azoknak személy szerint, a kik őt gyűlölik, elvesztvén őket; nem késlekedik az ellen, a ki gyűlöli őt, megfizet annak személy szerint.”

de úgy nézett ki a dolog, hogy a kedves rokonok virágoztak, mint az ibolya, költöztek a krishna faluba, meg minden, na, mondom, nem értem, akkor isten mégis eltűri a „kicsapongást”? aztán angliában kaptam a hírt: nagybátyám (a család feje, az egyetlen, aki nem lett krishnás) rákos. édesanyámat földhöz vágta a hír. akkor már próbáltam elmagyarázni neki, hogy isten gyűlöli a bűnt, és nem tűri, hogy valaki a bűnben tocsogjon, ezért történhetett ez a betegség. „de hát ők olyan jó emberek, ételt osztanak, és templomba járnak, és csak gyereknemzés céljából fekszenek össze.” (hát, az elég baj, isten ugyanis a házasságban a teljes összekapcsolódásra, örömre teremtette a szexet, nem azért, hogy életedben csak kétszer-háromszor csináld a társaddal…).

mondtam édesanyának: tudod, jézus azt mondta, én vagyok az ajtó, senki nem jön istenhez, csak rajam keresztül. csak jézus elfogadásával kerülhetünk a mennybe, istenhez. ennyi a lényeg, ez az egy lehetőség van, slussz.

aztán nagybátyám pár hónapja elment, a krishna falu meg virágos hacukába öltözve, nagy ujjongással, zenével szétszórta a szélben földi maradványait. édesanyámat sajnáltam a legjobban, aki azt mondta: most nem tudom, hova menjek elbúcsúzni tőle. és így elengedni sem tudja a szívem.”

régen én is úgy gondoltam, hogy „aki nem rossz ember, az jó ember”, magyarán, aki nem rosszindulatú, az már elég, akkor már egy ember jónak számít, mert legalább nem gyilkos, rabló, stb., és megy a mennybe. ma már nem így látom.

isten azt mondta, nem a te érdemeid alapján, jócselekedeteidnek köszönhetően kapsz örök életet, hanem jézus elfogadásával, kegyelemből, ingyen, ha megalázkodva elfogadod őt (és csak őt, nem buddhát, nem a feng shuit, nem az agykontrollt, nem a jógát, nem a vega kajákat).

2 tim 1:9 „megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk krisztus jézusban”

jézus az egyetlen kulcs, amellyel a menny kapuja nyílik. légy kulcsos gyerek.