myjesus

az eilati pihenő után nekiindultunk északnak. a masszada erődbe egy felvonó vitt, és mielőtt megtekintettük a romokat, egy film segítségével mutatták be, micsoda heroikus küzdelem folyt itt krisztus után egy pár évvel, jeruzsálem lerombolása után. a zsidók ide, ebbe az erődbe menekültek a családjaikkal a rómaiak elől, akik két évig vették őket körbe, miközben magas sáncot emeltek, hogy bejuthassanak és elpusztíthassák őket. ők azonban kitartottak. végül a rómaiak elkészültek a sánccal, és támadásba lendültek. amikor bejutottak az erődbe, csupán holttesteket találtak: tíz embert sorsvetéssel választottak ki maguk közül, akik lenyilazták a többieket. inkább a halált választották, mint a rabszolgaságot, vagy a más keze általi véget.

mindez nagyon közel volt a holt-tengerhez, amelynek színén még én is fennmaradtam (ezt azért nem gondoltam volna). a holt-tenger környéke sodoma és gomorra óta élettelen, a biblia szerint előtte állatok legeltek lankáin. ma már a só az úr, sem a vízben, sem a környéken nem marad meg semmi. a só olyan mértékben termelődik, hogy az emberek nem tudnak olyan gyorsan kitermelni, hogy elfogyjon az összes só. a környék kopár szikláit is ellepi a fehér kristály (ezt egyik utitársunktól tudjuk, aki nem átallt megnyalni egy sziklácskát).

magyarázatok szerint sodoma és gomora a holt tenger alatt van konkrétan. a biblia így ír róla a jeremiás siralmai 4:6-ban „nagyobb az én népem leányának bűnhődése sodoma bűnhődésénél, a mely elsüllyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé.”

itt élt lót is a feleségével, amíg isten arra nem utasította őket, hogy hagyják el a várost, mert sodoma ás gomora olyannyira züllött már, hogy el fogja törölni a föld színéről. azok el is menekültek, de lót felesége visszanézett, és a biblia szerint a látványtól sóvá változott. sosem értettem, ez hogy lehetséges, de most egy olyan tanítást kaptam róla, hogy azt el tudom fogadni. lót felesége valószínűleg szeretett ebben a városban élni, minden züllöttsége ellenére is. ott éltek a barátnői, pezsgett az élet, mindig volt min pletykálkodni… nem annyira akart menekülni, de amikor a férje erre utasította, megtette. vetett egy utolsó pillantást szeretett városára, de a látvány annyira sokkolta, hogy szörnyet halt. amikor pedig visszamentek a holttestéért, hogy eltemessék, a só, amely itt komolyan „dolgozik”, már bevonta az asszonyt, vagyis így vált „sóvá”.

ez arra tanít bennünket, hogy isten ítéletei, bármennyire is nem értjük néha, igazságosak, és mi nem bírálhatjuk azt felül. nem ragaszkodhatunk egy velejéig züllött rendszerhez, ha azt isten már végképp nem tűri meg. (sodoma és gomora városaiban olyan lehetett az erkölcsi fertő, amelyet még mi sem tudunk elképzelni, és amelynek genetikája, erkölcse nem szaporodhatott tovább, veszélyeztetve a környező népeket, talán ezért veszítette el isten).

ézsaiás 3:9 „bűneikkel sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelköknek! mert magok szereztek magoknak gonoszt.”