gimiben magyar fakultáción vettük az oedipus királyt. oedipus lázasan nyomoztat, míg rá nem döbben, hogy végül is ő él tulajdon anyjával vérfertőző kapcsolatban, és akit megölt, nem más, mint az édesapja. műelemzés közben egyik csajszi beszól: „tehát oedipus egy magán-nyomozó volt”!
mikor megtértem jézushoz, elgondolkodtam a bűn fogalmán. mindenki bűnös, ez tény, és jézus az, aki ettől megszabadít, ha elfogadjuk őt, és persze minden nap megtérünk, el akarunk fordulni egykori viselkedésünktől. akarat- igen, ez kulcsszó szerintem. nem akarok már bűnben járni, követni akarom jézust. nem lettem jobb, hogy megtértem, hanem rádöbbentem „rosszaságomra”, és változtatni akarok – jézusért.
minden nap meg kell vizsgálnom magam, hogy miben tértem el attól, amit ő kér. sokszor sok helyen nem azt teszem, amit kellene. tudom, érzem, hogy nem az a helyes, és mégis… fület adok egy pletykának, szájat egy másról mondott rossz mondatnak, szemet egy olyan filmnek, amely a gyilkolásról és gyűlöletről szól…
nem árt, ha nap mint nap magán-nyomozunk. naponta meg kell vizsgálnunk és ki kell irtanunk a bűnt a szívünkből, mert ha nem, elburjánzik, mint a gaz a kertben. egyetlen döntés jézus mellett nem elég egy életre.
naponta kell döntenünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.