nem voltunk egy átlagos gimis osztály, így hát nincs mit csodálkozni, hogy nem átlagos módon hároméves és kilencéves osztálytalálkozót tartottunk. kilencvenkilencben érettségiztünk békéscsabán a "rózsában", azóta elképzelhetetlenül sokfelé sodort minket az élet (...vagy valaki más...)
nagyon izgatott voltam. gondoltam, nyomok valami rövidre szabott sztorit az elmúlt időszakról, aztán kalap-kabát, nem borzolom a kedélyeket... de aztán mégis... kiálltam mindenki elé, és elmondtam.

"az érettségi után szegedre kerültem, ahol a szegedi tudományegyetem média szakán végeztem. közben éltem kint itt-ott ösztöndíjjal, rádióztam, salllallalla, lényegtelen. aztán felvettek egy brit egyetem média szakára, és mialatt vért izzadva lediplomáztam, megismertem az úr jézust. megváltozott az egész életem. hazajöttem, elkezdtem dolgozni a bsza-nál, másodéves vagyok a baptista teológián, és egy budapesti gyülekezetben megismertem azt a férfit, akihez napra pontosan hét hete hozzámentem feleségül. ennyi."

a vacsorán négyen ugrottak rám, és kérdezték meg, ez valójában mit is jelent. volt, aki ledöbbent, volt, aki elmondta, egyik ismerősének is megváltozott az élete, és ez tényleg nagyon érdekes. valaki szerint a hit a legjobb önámítás, magyarázatot ad mindenre, a jegyesoktatás meg amúgy is a legjobb pszichológiai terápia.

gyengébb pillanataimban én is gondolok erre. ha ez így van, ám legyen, nálam működik már két és fél éve, hogy "önámítok". azóta határtalan nyugalom, magabiztosság és boldogság tölti el az életemet. de mi is van akkor, ha az egész hit egy hatalmas kamu, én meg jól bedőlök neki? rosszul járok-e? játsszunk csak el a gondolattal...

ha az imáim nem hallgattatnak meg, mert nincs, aki meghallgassa őket, akkor maximum kibeszélem magamból a fájdalmaimat, magamba figyelek, élvezem a csöndet és megnyuxom.

ha a böjt nem számít kedves ajándéknak isten előtt, mert mondjuk nincs is isten, akkor maximum az van, hogy én időnként kevesebbet eszem, így tisztul a szervezetem.

ha a biblia nem igaz, és minden szava valótlan, akkor maximum az van, hogy rendszeresen olvasok egy olyan könyvet, amely fantasztikus nyelvezettel íródott, és jobb a legszuperebb, legfordulatosabb sci-finél.

ha gyülekezetbe járni időpocsékolás, akkor maximum az van, hogy jól érzem magam egy társaságban, eljárunk erre-arra, és jókat énekelünk.

ha isten gyógyító erejébe vetett hitem önámítás, akkor maximum az van, hogy mákom volt, és egy nap alatt elmúlt a tüdőgyulladásom, no és akkor mi van, nem mindegy, mitől múlt el? elmúlt, az a lényeg...

ha isten nem létezik, ezért értelemszerűen sosem kérte, hogy bírjuk ki a házasság előtti szexmentességet, akkor maximum az van, hogy szenvedtünk tíz hónapot édes drágámmal, viszont csodás a bizalom, és a tisztelet, amit tőle ezáltal kaptam, és mindenkit csak bátorítok, hogy vegyen erőt magán. megéri.

ha istennek szolgálni lúzerség, mert nincs is isten, tehát éppen nem érdekli, hogy mikor/mennyit/kivel/hol szolgálsz, akkor maximum az van, hogy ingyen és bérmentve, feleslegesen lefestettem egy imaházat, lepucoltam egy anyaotthon ablakait, koriztam vakokkal, szemetet szedtem luton utcáin, ésatöbbi...

magyarán, ha a többieknek van igaza, és mégis esetleg netalántán a hit egy önámítás... nos, én akkor is csak gazdagabb lettem az elmúlt két és fél évben.

ez jellemzi leginkább életem változását:

prédikátorok 2:10-13 "valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött jókban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból. és tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt! és látám, hogy hasznosb a bölcsesség a bolondságnál, miképpen

hasznosb a világosság a setétségnél."