myjesus

"a szeretetben élők mélyre látnak, a reménységben élők messze látnak, a hitben élők mindent másképp látnak."

na, most szólj hozzá!

ők olvasnak engem:

free counters

kincsre leltem jézusban

Daisypath Anniversary tickers

2013.11.20. 08:43 sterretje

fuss az életedért!

eddig nem mertem volna leírni, hiszen még magam sem tudtam feldolgozni a tényt, de most már lassan elhiszem, és ki is mondom: szeptember elején elkezdtem futni. hogy ez miért olyan döbbenetes? aki ismer, tudja. szinte büszke voltam arra, hogy soha, semmit nem sportoltam. (a kampányszerű megmozdulásokat, amikor például két nap alatt körbebringáztuk a balatont, nem számítom sportnak.)

gimnazista koromban majdnem minden tesi órát végighánytam. két kör futás, vagy egy órás kosármeccs, én pedig máris támolyogtam a kerámia felé…  hogy ne szégyenüljek meg, a tesi órák előtt már nem ettem, hogy ne tudjak mit kihányni. aztán, amikor még akkor is volt mit, akkor már előtte nap este sem vacsoráztam. senkinek nem tűnt fel kínlódásom, vagy ha igen, azt hihették, hiszti az egész.

aztán teltek-múltak az évek. műtét, diéta, gyógyszerek. mondták, a gyógyuláshoz sportolnom kellene. el is kezdtem én, de háromszori futkározás után fel is adtam. aztán találkoztam egy hívő testépítővel, aki azt mondta, három hét rendszeres mozgás után már látnám a testemen az eredményt. ez nem is igazán izgatott fel, az izmos, szép test pont nem az életcélom… az viszont megmozgatta a fantáziámat, hogy mi van akkor, ha tényleg három hét sport választ el a gyógyulástól?! már aznap elkezdtem. tegnap volt a harmincharmadik futásom. hét kilométert futok megállás nélkül. és élvezem.

a gimis rosszullétekre is fény derült, igaz, húsz évnek kellett eltelnie, hogy összeálljon a kép: az alacsony vércukorszint miatt készültem ki, és egy kis gyors felszívódású szénhidráttal (egy banán vagy két deci narancslé) az egész probléma megoldódott volna…

nagy pillanat volt, amikor minderre rájöttem: félelmetes düh tört elő belőlem. senki nem figyelt arra, hogy én négy évig abnormális dolgokat produkálok egy kis mozgástól? hagyták, hogy megutáljam a mozgást, és megbetegedjek? elzártak ettől az örömforrástól, és nem mutattak kiutat? hol volt a tanár? hol volt az orvos? és a szüleim? és egyáltalán: miért lettem beteg? miért hallgat az isten? miért pusztítottam tudatosan, éveken át önmagam?

az izzadsággal azonban szépen lassan lecsorgott rólam a harag is. keserűség, betegségtudat, kudarc, és félelem távozott a pórusaimon. átadták a helyet az örömnek, meg annak a tudatnak, hogy képes vagyok arra, amire sosem gondoltam volna, hogy meg tudom tenni.

dániel minden alkalommal bringával kísér. nem látom, mert mögöttem teker, de ebben is benne van minden: a támogatás, a mögöttem állás. az, hogy hisz bennem.

miután ezek a lelki folyamatok lezajlottak, elkezdtem másokért is futni. talpaim földet érésekor mindig gondolok valakire, akiért imázom. vagy csak hálát adok az istennek.

a szabadító és gyógyító isten a futásban önmagával ajándékozott meg.

zsidók 12:1 „dobjunk le magunkról minden terhet, amely akadályoz bennünket a futásban, s még azokat a bűnöket is, amelyek olyan szívósan tapadnak ránk és elgáncsolnak! kitartással fussuk végig az előttünk lévő versenypályát!”

2 komment

Címkék: sport betegség gyógyulás futás szabadítás keresűség


2013.10.29. 11:11 sterretje

a keserűség gyökere

root_of_bitterness.jpgrendszeresen olvasom a napi reményt. e-mailen érkezik. ezreknek, minden reggel. mégis, sokszor olyan, mintha maga isten írta, küldte volna - csak nekem.

ma ez érkezett. (bárcsak képes lennék a mondatok elolvasásán túl meg is érteni azokat, és azok szerint cselekedni...)

mennyire komolyan akarsz meggyógyulni a megbántottságból? mennyire komolyan akarod elengedni azt? vagy továbbra is ragaszkodni akarsz hozzá, hogy egy keserű, öreg, megkeményedett emberré válj? mennyire komolyan akarsz megszabadulni ettől a fájdalomtól? belefáradtál már a dédelgetésébe? "ezerszer végigmentem ezeken a gondolatokon. minden alkalommal, amikor rágondolok, újra fájdalmat érzek. amit apám csinált. amit a testvérem csinált. amit anyám csinált. amit a férjem csinált. minden alkalommal fáj, amikor rágondolok."

a keresztnek van egyedül ereje arra, hogy megszabadítson téged a haragtól, a bánattól és a nehezteléstől. nincs más út arra, hogy el tudd engedni ezeket az erőteljes érzéseket, amik lenyomnak, kizárólag a kereszt.

jézus a keresztfán megtörte a bűn, a halál és a kötelékek hatalmát az életedben.

szeretném, ha most arra a személyre gondolnál, akinek meg kell, hogy bocsáss, arra személyre akinek a sértése a keserűség magját ültette el benned, és szeretném, ha elmondanád most ezt az imát:

"atyám, egyedül te érted, hogy mennyire megbántottak ezek az emberek. egy másodperccel sem szeretném tovább hordozni a fájdalmat. nem akarok keserű emberré válni. de szükségem van a kegyelmedre és a kereszt hatalmára, hogy el tudjam engedni a fájdalmamat és meg tudjak bocsájtani azoknak, akik megbántottak. ez a fordulópont. először is, szükségem van rá, hogy átéljem a megbocsájtásodat. ismered, ahogy én is, sokakat megbántottam, és annyira sajnálom, hogy vétkeztem. jézus, köszönöm, hogy meghaltál értem. elfogadom a kegyelmedet és a megbocsájtásodat, naponta szükségem van rá. most hozzád fordulok, és úgy döntök, hogy megbocsájtok, ahogy te is megbocsájtottál nekem. akárhányszor visszajönnek az emlékek, újra megbocsájtok, amíg a fájdalom teljesen eltűnik. gyógyítsd meg a szívemet a kegyelmeddel. jézus nevében kértelek. ámen."

Szólj hozzá!

Címkék: kegyelem elengedés megbocsátás keserűség


2013.10.25. 14:53 sterretje

mire tanít a csipkebogyó?

rosehip.JPGnyár óta nem írtam arról, mennyit tanulok a kerten, a természeten keresztül istenről - ha sikerül az agyamat lecsendesítve járnom az utam.

egy hétvégi, szép őszi napon csipkebogyó-gyűjtésre szántuk el magunkat. kettesben felsétáltunk a hegyre, ahonnan békességes, mesés látvány tárult elénk. szusszantunk egyet, majd dániel vörösen izzó bokrokat kutatott fel, én meg szedni kezdtem a bogyókat. órákig szöszmötöltünk. nagyon lassan telt a kosár… a szúrós ágak véresre szaggatták kesztyűtlen, „szedő kezemet”: nem kímélték az érzékeny körömágybőrt, és a tenyeremet sem.

később, egyhetes szárítás után aztán nekiláttunk a lekvárfőzésnek. a kavargatástól és a passzírozástól végül már remegtek a karjaim, mégis, másnap örömmel és büszkeséggel tettem a polcra a négyüvegnyi vörös, egészséges kincset.

lekvárt venni a boltban is lehet. tudom. de ebben benne van egy séta, egy családi lekvárfőző nap, a várakozás öröme, meg egy összeszurkált és remegő kéz emlékképe. megfizethetetlen.

és, hogy mit tanított nekem isten mindezeken keresztül?

a jó dolgokért, ahhoz, hogy igazán értékelni tudd, szenvedned és dolgoznod kell.

a szenvedés útja hosszú, és magasra visz - egy kietlen és magányos hegytetőre akár… de rengeteg dolgot tanulhatsz magadról, másokról és istenről, amíg végigjárod azt.

a szenvedés útját egyedül kell járnod. lehetnek melletted olyanok, akik feltérképezik a bokrokat, fogják a másik kezedet, de mégsem óvhatnak meg: az ágak akkor is véresre szaggatnak.

ha néha távolabbról, kellő „magasságból” nézed életed alakulását, meglátod, hogy annak ellenére, hogy nehéz az út – gyönyörű is egyben.

a szenvedés helyett választhatod a könnyebb/gyorsabb utat is, megvásárolhatsz/elvehetsz/kihagyhatsz sok mindent… de akkor rengeteg tanulságtól, élménytől, emléktől fosztod meg magad.

más ugyan megpróbálhatja elvitatni, lekicsinyelni szenvedésed mélységét, a szenvedés azonban nem összemérhető, nem lebecsmérelhető: mindenkire annyi vár, amennyit el tud viselni.

isten mindig jelen van, mellettünk áll a szenvedésben. akkor is, amikor nem akarjuk észrevenni őt.

ézsaiás 63:9 „az örökkévaló is részt vett minden szenvedésükben, és jelenlétének angyala megszabadította őket. szeretetében és könyörületében megváltotta,  fölkarolta és hordozta őket…”

jános 16:33 jézus mondja: „ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.”

róma 8:35 „mi választhat el bennünket krisztus szeretetétől? elnyomás, szenvedés, nyomor, nehézségek, üldözés, éhínség, ruhátlanság, életveszély, vagy akár ha meg is ölnek bennünket? nem, egyik sem!

zsoltárok 119: 71 „hasznomra vált a szenvedés, mert megértettem, és megjegyeztem törvényedet!”

1 komment

Címkék: isten szenvedés


2013.10.04. 11:18 sterretje

*türelem*

bátorítás. nem csak a gyermekre, de a társra, a gyógyulásra, a szerettei megtérésére váróknak is. istentől, aki jót tervezett az életünk felől:

jóel 2: 25-27 „kipótolom az elmaradt termést, (…) a meddő éveket, amelyeket elpusztított rátok küldött nagy seregem! (…) megelégedtek, dicséritek istenetek, az örökkévaló nevét, mert csodálatosan bánt veletek! nem vall szégyent népem soha többé! akkor majd megtudjátok, hogy (…) én vagyok az örökkévaló, istenetek, és nincs más kívülem!”

habakuk 2:3 „beteljesedik ez a látomás a maga idejében, de még várnod kell türelemmel. siet a beteljesedés felé,  és nem fog csalódást okozni. ha úgy tűnne, hogy késik, te akkor is kitartóan várj, mert eljön bizonyosan, eljön és nem késik!”

Szólj hozzá!


2013.10.03. 10:40 sterretje

három év

ma három éve indítottuk el a babaprojektet.

reggel, „belső sétám” alatt próbáltam megérteni, hogy miért nem totyog körülöttünk még egy kisgyerek…  talán azért, mert akkor nem tudnánk teljes erőnkkel, figyelmünkkel az építkezésre összpontosítani. mert ha megfogant volna, akkor nem jutottunk volna el a szentföldre a szerelmemmel. nem tudtuk volna felnevelni a vakvezetőnek szánt kutyát, aki rengeteget tanított nekünk magunkról, egymásról. nem tudnánk bátorítani, támogatni, értőn hallgatni embereket meddőséggel, vetéléssel, műtéttel, diétával, orvosokkal, várakozással kapcsolatban.

mindez azonban nem derített jobb kedvre... az igazi bátorítást a munkahelyi imareggelen kaptam, amikor valaki, a „történetemtől” függetlenül, így imádkozott: „köszönöm, uram, hogy te nem sietsz és nem késel, hanem mindig éppen időben jössz.”

ámen.

2péter 3:9 „az úr sohasem késik el ígérete teljesítésével, bár vannak, akik ezt gondolják.”

Szólj hozzá!


2013.10.02. 09:39 sterretje

egy mágus halála

a könnyeimmel küszködve olvastam ezt a cikket.

történetem 15 évvel ezelőtt kezdődött. elegem lett abból, hogy a havi, kéthavi rendszerességgel ismétlődő asztmarohamok során levegő után kapkodó, fuldokló fiamat lássam, és tudjam: nincs megoldás – emlékezik a szakállas, mackós testalkatú férfi. – attila kisgyermek korában egy allergiás megbetegedést követően lett asztmás, amely egyik pillanatról a másikra jött, majd ugyanígy el is múlt. ehhez persze orvosi segítségre volt szükség, az injekcióval azonban csak azt érték el, hogy nem fulladt meg, a betegséget nem tudták megszüntetni. felkerestem a legjobb doktorokat, de semmi jóval nem kecsegtettek. megharagudtam a világra, és nehezteltem istenre is: „miért nem engem büntetsz inkább? miért a fiamat?” – zakatolt bennem a kérdés. végül úgy döntöttem, ha már senki sem segít, más úton próbálkozom, de nem nézem tétlenül gyermekem szenvedését. akkoriban zadar környékén praktizált jugoszlávia leghíresebb természetgyógyásza, aki bioenergiával gyógyított. a háza előtt, az utcán aludtak akár egy hétig is az emberek, míg bejuthattak hozzá, ráadásul nagyon sok pénz kellett volna a „kezelésre”. 

úgy gondoltam, ő is csak olyan hús-vér ember, mint én, kettőnk között legfeljebb az a különbség, hogy ő tudja, hogyan kell csinálni, én pedig még nem. beiratkoztam hát egy tanfolyamra, ahol megtanultam az ingázást, és a szellemvilággal való kapcsolatteremtést. eléggé szkeptikusan fogadtam ezeket a dolgokat, ezért én lepődtem meg a legjobban, mikor kiderült, hogy tényleg működik. azt nem tudtam, hogy ki vagy mi működteti, de működött. van egy veszélyes elmélet ezekben a körökben – már sokakat hamis biztonságba ringatott és tévútra terelt -, amely szerint istenhez sok út vezet, ahogyan a hegycsúcsra is sok úton lehet felmenni. ma már tudom, hogy csak egyetlen út van, amely valóban istenhez vezet. 

gyorsan haladtam az új tudományban és messzire eljutottam. amikor a kommunikáció magasabb szintjére léptem, megkérdeztem, hogy kivel is állok kapcsolatban. "istennel." „és a biblia?” – tudakoltam. „ó azt te már régen túlhaladtad” – jött a válasz. végül elhittem, hogy istennel van kapcsolatom, mert jöttek a gyógyulások. megnyugodva, ebben a szent meggyőződésben tettem tovább a dolgom. nagyon sok gyógyulásnak voltam a tanúja, de sok más helyzetben is hasznosítottam a megszerzett tudást és természetfölötti módon kapott információkat. egy emberről majdnem mindent megtudhattam, megmondtam az embereknek a betegségüket, és annak okát, hol lehet vizet találni, hol kell az utat átfúrni, a tenyeremből érzékelhető energiasugarak léptek ki… nem büszkélkedni akarok, hiszen mindez súlyos bűn volt – de ezek tények. 

ám mindenekelőtt engem a fiam egészsége érdekelt. érthetetlen volt számomra, hogy míg a praktikáim következtében más emberek tartósan meggyógyultak, addig nála csak átmeneti eredményt értem el, újból és újból visszaesett. ezért rendre új módszerekre, technikákra kényszerültem, így vezetett az ördög alattomosan egyre beljebb és beljebb a fehér mágia területén. egy átvirrasztott éjszakán valami háromszor körbeforgatott a hokedlin, amin ültem – rémületes érzés volt – és átléptem a mágusi szintre. kaptam egy kulcsot, egy varázsigét. ha csak erre gondoltam, már meg is gyógyult a beteg, anélkül, hogy találkoztunk volna, akár levél útján vagy telefonon keresztül. 

a fekete leves ezután jött. háromévnyi praktizálás után lett világossá pali számára, hogy pontosan mi is történik – amikor az ördög bemutatkozott. azt mondták „odaátról”, hogy mivel nagy anyagi áldozatokkal járt eddig ez a szolgálat, és semmi sem térült meg, a mágus megérdemli, hogy végre pénzt keressen. ehhez a fekete mágia területére kell lépnie, vagyis rontást hoznia az emberekre. jön valaki, és megfizeti őt azért, hogy tegyen egy rontást, majd jön a másik, ő meg azért fizet, hogy levegye. így duplán kerül majd pénz a zsebébe. ekkor hangzott el a cikk elején olvasható párbeszéd. a mágus elérte a hazug világ határát. a továbblépéshez már tudatosan vállalnia kellett a kapcsolatot. a férfi először nem akarta elhinni, gondolta, biztosan véletlenül került az „információs körbe”. de néhány nap múlva, amikor újra felvette a kapcsolatot a természetfölöttivel, a kijelentést megerősítették a túlsó oldalról. ahányszor „megnyomta a csengőt”, vagyis kereste a kapcsolatot „istennel”, az ördög jelentkezett, és megmondta, hogy hiába is próbálkozik, ezután mindig ő fog jelentkezni. már nincs értelme a titkolózásnak – nyílt kártyákkal játszik. túl sokat invesztált belé – közölte még -, és nem fogja elengedni. fizetnie kell mindazért, amit eddig elvett sátán javaiból. ha enged, véget ér a gyötrés, ha nem, meghal. 

pali nem állt kötélnek:” szörnyen frusztrált és becsapott állapotban voltam, rettenetesen átvertek. ez is erőt adott a dacos ellenálláshoz” – mondta. ezután egy szörnyű időszak következett, ami pokoli halállal végződött volna, ha ki nem menti isten. 

- azt akkor már tudtam, hogy az ördög létezik, és azt is, hogy hová fogok kerülni. de létezik-e isten? egy szörnyű belső támadás idején, a földön fekve, szenvedve, sikoltozva így kiáltottam: „isten, nem tudom, hogy létezel-e, vagy sem, és számomra van-e mentség, vagy sem – de ha van, akkor ments ki!” arra kértem istent, ha van számomra mentség, akkor ragadjon meg, és tegyen félreérthetetlen szituációba, ahol lehetetlen a tévedés. nem akartam még egyszer tévútra kerülni. 

nemsokára látogatóba érkezett a sógorom, aki budapesten dolgozott a műszaki egyetemen. feltette a klasszikus kérdést: „na sógor, hogy vagy?” mire én: „utazom.” „hová?” – érdeklődött gyanútlanul. „arra a másvilágra.” „miért, beteg vagy?” „nincs semmi bajom, csak elkevertem a dolgokat, és az ördögtől kijelentést kaptam, hogy végem van. ha esetleg hallasz valamit istennel kapcsolatban, akkor telefonálj.” a hatás drámai volt, a sógor a hallottakon ledöbbenve csak hebegett-habogott, hogy ő műszaki ember, ezekhez a dolgokhoz semmi érzéke sincs. forduljak a papokhoz – javasolta. „a papokhoz?” – nevettem fel kínomban. – „elmentem, de majdnem én tanítottam őket ingázni, meg hogy egyáltalán elhiggyék, van szellemvilág. rá kellett jönnöm, a templomokban nincs számomra segítség.” 

kis idő elteltével már csörgött is a telefon, s mondja a sógor, hogy billy graham, ismert amerikai evangélista budapestre érkezik, ha úgy gondolom, menjünk. az utolsó pénzünkön felutaztunk, és a stadionban, a prédikáció után ki is mentünk megtérni. a feleségemet megérintette isten, de én valahogy nem éreztem semmit. a sógor sajnálkozott a kudarcon, majd eszébe jutott, hogy az egyetem kollégiumában, ahol megszálltunk, van néhány fiatal, akik jézusról beszélnek, és néha összejönnek imádkozni. nem örültem különösebben a lehetőségnek, mert mit kaphatok én a „rangsor alján” levő, „egyszerű” hívőktől, ha a „beavatott” papok sem tudtak segíteni? – gondoltam magamban. némi vívódás után mégis úgy döntöttem, veszíteni valóm nincs, hát felmentem hozzájuk. 

- az egyetemisták között volt néhány hívő. fiatal emberek, nagy részük néhány hetes, hónapos keresztény volt, az egy évemmel még én voltam közöttünk a „rangidős” – idézi fel a tizenkét évvel ezelőtt történteket g. tamás, gyülekezeti presbiter. – és akkor a mágus belépett a szobába. szörnyen zavaros tekintettel, össze-vissza beszélt, időnként a saját szavába vágva. a mondottakat nem is nagyon lehetett érteni. ilyet még nem láttam. gondoltam, most szabadulhatott a lipótmezőről, valami seduxen injekció kellene neki, mert borzasztó állapotban van. de ő egyre csak hajtogatta, hogy az ördög megöli őt és a pokolra fog kerülni, ha nem segít valaki rajta. ennyit lehetett kihámozni az egészből. kinyitottuk hát a bibliát, és felolvastuk az okkultizmust tiltó igéket, mint például a mózes ötödik könyvének 18. fejezetéből ezt: 

„mikor te bemész arra a földre, amelyet az úr a te istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek utálatosságai szerint. ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy lányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló, se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző, mert mind utálja az úr, aki ezeket műveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az úr, a te istened te előled. tökéletes légy az úrral, a te isteneddel. mert ezek a nemzetek, akiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak, de tenéked nem engedett ilyet az úr, a te istened.” (5mózes 18, 9-14. versek) 

palira nézve láttam, hogy leesett állal, falfehéren, kigúvadt szemekkel ül a széken, és mered a semmibe. nem lehetett tudni, egyáltalán él-e? majd megkérdeztük: meg akar-e térni? mire azonnal feléledt, és igent mondott. 

- amikor felolvasták az igéket, ezek belém hatoltak, s úgy éreztem magam, mintha ott állnék isten ítélőszéke előtt, és a halálos ítéletemet olvasnák föl – éli át pali újra azokat a súlyos perceket. – eddig halványan reménykedtem abban, hátha nincs isten, de most világos lett számomra, hogy ő van. az igék alapján megtudtam azt is, mekkora bűnt követtem el. akkor borított el a legnagyobb sötétség, mert éreztem, hogy vége. most tényleg vége. nemcsak az egyik, de a másik oldalon is. ekkor azonban tamás folytatta: „de ha …” és beszélt jézus krisztusról, arról, hogy ő a megváltó, a szabadító. beszélt a bűnbocsánatról, a megtérésről, hogy ezeket az okkult dolgokat elhagyva és megbánva, van mentség a számomra. még sincs hát vége!- éledt fel bennem a remény. belekezdtünk a megtérés imájába, és leszállt isten ereje. 

- a második szónál pali leesett a földre és annyira zokogott, hogy nem tudtuk tovább folytatni az imát – emlékezik tovább g. tamás. – ott feküdt, rázkódott a földön, patakokban folyt a könnye, s egy szó sem jött ki a száján. négyen voltunk a szobában, s mindannyian próbáltuk megőrizni a méltóságunkat, hogy tovább tudjunk szolgálni, de isten irgalmassága annyira kiáradt, hogy nem tudtunk mást tenni, mint sírni. sírdogáltunk ott a szobában, a földön zokogó pali körül négyen. amikor a sírás kissé alábbhagyott, folytattuk az imát, majd megint sírtunk, és így telt el egy jó félóra, amíg a néhány mondatos imát befejeztük. majd az elgyöngült férfit leültettük egy székre, körülálltuk, rátettük a kezünket és imádkoztunk érte. megtörtük az ördög hatalmát fölötte, kinyilvánítottuk jézus krisztus győzelmét, és kértük a bárány vérét az életére. a szent lélek ereje mindvégig érzékelhető módon jelen volt. majd pali fölállt, és közölte, hogy indulnak vissza, neki még 500 kilométert kell vezetni hazáig. s ugyanazzal az imbolygó-részeg járással, zavaros tekintettel kiment a szobából. mi egymásra néztünk, és még azt sem tudtuk elgondolni, hogy a kijáratig eltalál, nemhogy beül az autóba és levezet egy ekkora távot. nyugtalankodtunk, mi lesz vele ezután? hogyan fogja hallani isten igéjét? hogyan fog megszabadulni a fogságból és a régi életétől? 

nos, fél év múlva megkaptuk a választ. ez az ember újra belépett a szobába, de a különbséget nem lehet leírni: a szemei tiszták, a tekintete derűs, a járása normális, érthetően beszél. „jöttem megkeresztelkedni!” – jelentette be. isten csodája ő, bizonyság amellett, hogy isten szuverén módon képes megtartani az embert. isten akart segíteni, és megtalálta a módját. láthattuk, hogy nem a tulajdon jámborságunkkal, hitünkkel műveltük ezt. persze, kellett ő is hozzá, hogy keresse az urat, és kiáltson, sikoltson hozzá, szükséges volt, hogy mi merjük bátran az igét elétárni, merjünk imádkozni érte. de nem mi, nem egy felekezet, nem bölcs beszéd tartotta őt meg – egyedül isten. 

- amikor eljöttem, csak annyit tudtam, isten megérintett. ebben azonban bizonyos voltam. – veszi vissza a beszélgetés fonalát h. pál. – hazajutva azonnal beszüntettem a kommunikációt a szellemvilággal. persze az ördög nem hagyta abba a támadást csak azért, mert átmentem a sötétségből a világosságra, de már nem volt hatalma felettem. előbb a bizonytalanság kísértett: „itt vagyok most egyedül, mi lesz ezután?” – gondoltam, és nem mertem közeledni az úrhoz. nagy volt bennem még a tudatlanság, nem ismertem az igét, és féltem is, hogy megint elrontom. majd az ördög azzal jött, hogy valóban meg vannak bocsátva a bűneim? bennem meg az volt: „hát, talán. remélem. végül is már jobban alszom.” egy hónap elteltével azonban, épp a buszon utazva az úr szólt hozzám: „igen, meg vannak bocsátva a bűneid.” olyan öröm töltött el, hogy majdnem táncra perdültem, elkezdtem nevetni. csak néztek az útitársak: „mi történhetett ezzel az emberrel?” de nem érdekelt. tudtam, hogy meg vannak bocsátva a bűneim. 

később azokon a réseken támadott a gonosz, ahol bűn volt még az életemben. nagyon hálás vagyok az úrnak, hogy olyan embereket küldött hozzám, akik által megfelelő táplálékot kaptam, és egyértelmű válaszokat, így a rések száma egyre csökkent. ilyen volt például a cigi: megtérésem után is dohányoztam, három dobozzal szívtam el naponta. tudtam én, hogy nem jól van így, hogy ez bűn – de nem volt erőm abbahagyni. telefonon beszéltem erről egy hívő testvéremmel, aki azt tanácsolta: „semmi gond, szívd tovább nyugodtan. ha megtörténik a víz- és szent szellem keresztség, utána ellene tudsz majd állni, és le tudod győzni, ha te is akarod.” és pontosan így történt. 

hálás vagyok a fiam gyógyulásáért is. valamivel megtérésem után rohant ki attila a szobájából, hogy fullad, és nem találja a sprayt – azt a sprayt, ami gyors segítség volt a szükséghelyzetekben, megkönnyítette a légzést -, most mi legyen? hirtelen eszembe jutott, hogy jézus neve előtt meghajlik minden térd, s az ő nevére a démonoknak távozniuk kell. elfogott ugyan a kételkedés is, de az idő sürgetett, így hát a fiú homlokára tettem a kezem, s azt mondtam: „gonosz asztma, elhagyod őt jézus nevében!” megdöbbenve láttuk, hogy a fiam újból rendesen veszi a levegőt. később, ha jött a roham, ő maga is ezt tette, és mára nyugodtan mondhatom, hogy az asztmarohamok gyakorlatilag megszűntek, orvosi kezelésre azóta sem volt szükség. amit nem tudtam elérni mágiával, bioenergiával, azt az úr megtette, amikor őt választottam. jézus hatalmát, szeretetét és a csodákat látva a fiam, majd a lányom is megtért és bemerítkeztek – hála istennek. s bármi történik, tudom, hogy meg is fogja tartani őket az úr. 

a házaspár tíz évvel ezelőtt felpakolta két gyermekét, és mint menekült átjött magyarországra. most pedig az úr arra indította őket, hogy menjenek vissza isten kegyelmének üzenetével abba az országba, ahol szétszakított családok, gyűlölet, szegénység, romok és pusztulás van, s ahol arat a félelem, az okkultizmus és a szellemi sötétség. 

- ott van a rokonság, barátok, szomszédok – sorolja pál, aki már az első missziós út tanulságaival érkezett vissza. – kértem istent: „ragadd ki őket!” és egyre nőtt a vágy a szívünkben, hogy menjünk. nem tudunk mást vinni, mint isten szeretetét és igéjét, de egyedül ez tudja őket megszabadítani. engem is ez mentett meg. már ezen az úton az úr bizonyságot tett arról, hogy ez az akarata: tízen tértek meg. nemsokára újból menni fogunk, mert éhesek az igére az ottaniak, vágynak a vízkeresztségre is. 

kedves élményem a többi között egy házaspár, akiknél betegségük miatt korábban ingáztam. amikor találkoztunk, rákérdeztek, hogy csinálom-e még? kiderült, az ágyuk azóta is úgy áll, ahogy akkor kijelöltem, és azóta is egészségesek. bizonyságot tettem az úrról, és az ötórás beszélgetést követően megtértek. mondtam nekik, ezen túl oda teszik az ágyukat, ahová jól esik – ezután ennek nincs már semmi jelentősége. 

a megtértek között van egy régi barátom, aki valamivel előbb kezdte az okkult tudományokkal való foglalkozást, de ő más területet választott: agykontrollt és meditációt. megtérésem után – ezelőtt tizenkét évvel – elmentem hozzá, hogy a szabadulásról beszéljek neki. elmondtam a történetemet, hogy milyen szörnyű állapotba kerültem. „azért eshetett meg, mert túl gyorsan haladtál. mondtam akkor neked, de nem hallgattál rám, s ez lett az eredménye. én lassabban megyek, velem nem fordulhat elő hasonló.” – válaszolta. „lehet, hogy te csak húsz kilométeres sebességgel haladsz, én meg kétszázzal robogtam el melletted. lehagytalak, és az út végén belezuhantam a szakadékba. – válaszoltam. – de engem isten kimentett, és most visszajöttem, hogy figyelmeztesselek: ha ezen az úton mégy tovább, csak idő kérdése, és te is lezuhansz az út végén a mélybe. állj meg! fordulj jézushoz, ő meg tud szabadítani téged.” felpattanva kiáltotta: „megtiltom, hogy ezt a nevet még egyszer kimondd a házamban!” – a kapcsolatunk akkor megszakadt. 

most elmentem hozzá, és láttam, hogy ugyanolyan állapotban van, mint én voltam annak idején. megkérdeztem: „hogy vagy?” ő felállt – nagydarab, izmos fiatalember – és magára mutatva válaszolta: ”látod, egészségesnek látszom. de belül halott vagyok. ha két nappal később jössz, lehet, hogy már nem találkozhattunk volna.” az állapota semmi jóval nem kecsegtetett: nem tudott aludni, gyötrés alatt volt már egy ideje. olyan nyomás alá került, hogy már belefáradt a védekezésbe. emlékezett rá, hogy jézusról beszéltem, meg a keresztről, ezért a szekrényükről egy szörnyű állapotában letépte a lambériát, keresztet készített belőle, és magára fektette, hátha így el tud aludni. amikor rájött, hogy ennek nincs eredménye, egyetlen kiutat látott csak, az öngyilkosságot. 

akkor jöttünk mi, s ő – a feleségével és még egy jelen levő hölggyel együtt – néhány perces beszélgetés után befogadta jézus krisztust. mondtam, a fegyvert már leteheti, ne a saját erejét használja, hiszen eddig sem ért vele semmit. mostantól jézus krisztus az ő megmentője és szabadítója, és ettől a pillanattól ő az, aki védelmezi, gondját viseli. ő isten fia, aki legyőzte sátánt és minden seregét, és most ott ül az atya isten jobbján dicsőségben. övé minden hatalom mennyen, földön és föld alatt. mivel befogadta őt, már isten gyermekeként nyugodtan támaszkodhat rá. majd beszéltünk a további teendőkről, a víz- és szent szellem keresztségről, amire szükség van ahhoz, hogy ellene tudjon állni az ördögnek. sőt, így tud felkészülni – ha eljön az ideje – a visszavágóra is az ördöggel szemben. arra, hogy elmondja: nem vezet sok út istenhez. egyetlen kiút van, csak egyetlen egy: jézus! csodálatos volt másnap látni, ahogy az az összetört ember megváltozott. a gyötrés nagymértékben csökkent, újra tudott aludni is – és tele volt millió kérdéssel. „ne akarj most te annyira rohanni, lassíts. menjünk csak sorban.” – nyugtattam. 

nagy az az erő, a levegőbeli hatalmasság ereje, ami levitt engem, a barátomat, és még sokakat abba a mélységbe – összegzi pali.- ám dicsőség az úr jézusnak, hogy ő a legsötétebb mélységből, a legszorítóbb csapdából is meg tud szabadítani. számára nincs lehetetlen, nincs megoldhatatlan probléma. ő az út, amely kivezet a legsötétebb helyzetből is. s ezt az örömhírt vinnünk kell a nyomorúságban, fogságban levőknek. és átsegíteni őket a sötétség hatalmából isten országába. a halálból az örök életre.

(a cikk egy keresztény újságban jelent meg, évekkel ezelőtt – igaz történet. papírra vetette: orbánné k. anikó)

lukács 1:74 „megígérte, hogy miután ellenségeinktől megszabadít, félelem nélkül szolgáljuk majd istenünket.”

Szólj hozzá!


2013.10.01. 16:29 sterretje

anyós húsa

szombaton egy jótékonysági rendezvényen dolgoztunk. több ezren jöttek el a szabadtéri eseményre, mi pedig alig tízen próbáltunk egyszerre színpadmesterek, jegyeladók, elveszett-gyerek-keresők és arcfestő művészek lenni. mondanom sem kell: reggeltől estig egy percre sem ültünk le pihenni.

kérdezte is a kolléganőm, hogy hogyan, mikor és mit fogok enni. mondtam neki: „a négyórás kajám itt van nálam, de hogy egykor mi lesz? bízom a csodában.” „milyen csodában bízol te itt?” – kacagott hangosan. „nem tudom, mondjuk, megjelenik anyósom egy tál hússal meg krumplival.” – válaszoltam, de abban a pillanatban újra elkezdtek özönleni a családok, hogy jegyet vegyenek tőlünk.

fél egy után nyolc perccel aztán hátranéztem, és a tömegben megpillantottam felém közeledő anyóskámat. (úgy volt, hogy este jönnek értem, nem számítottam érkezésükre). elmeséltem neki a délelőtti sztorit, mire elkeseredetten válaszolta: „de én nem hoztam ennivalót, timike.” majd hirtelen megfordult, eltűnt, és hamarosan egy adag rántott húst meg krumplit hozott valahonnan a hatalmas park egyik büféjéből. egy órakor étel volt előttem.

szeretem isten meglepetés-csodáit. :)

máté 6:31-32 „ne aggódjatok, és ne kérdezzétek: »mit fogunk enni, és mit fogunk inni?« (…) mennyei atyátok jól tudja, hogy mindezekre szükségetek van.”

Szólj hozzá!


2013.09.24. 12:54 sterretje

mi az, ami szabaddá tesz?

ha az ember nyíltan él, vagyis, nem sok mindent titkol az életéből, azzal ugyan kiszolgáltatja magát másoknak, mégis: elveszi a támadások, pletykák, feltételezések élét azzal, hogy önként vall gyötrelmeiről, érzéseiről, problémáiról. szóval: van jó és rossz oldala is annak, ha valaki nem rejt véka alá semmit.

kitárulkozó életemnek pont az árnyoldalát éltem meg minap, amikor valaki, tudván, hogy mióta és mennyire szeretnénk gyermeket, kedves tanáccsal látott el: „lazuljatok el, rúgjatok be, és meglásd, összejön az a baba!” elmeséltem az illetőnek, hogy ami őt szabaddá tette, és ami neki két gyermeket eredményezett, nevezetesen a dorbézolás, az számomra maga lenne a rettegés, a bizonytalanság (soha nem rúgtam még be, és nem is szeretnék, a „bulik” pedig mindig is feszélyeztek).

engem éppen az szabadított fel, az hozott megnyugvást és békét, amikor közölték: szigorú diétával és mozgással meggyógyulhatok, és lehet gyerekem. röviden: számomra a korlátok hoztak szabadságot. az elmúlt egy évben nyugodtabb és reménytelibb napokat élek, mert tudom, merre haladok, és tudom, milyen szabályokat kell betartanom a siker elérése érdekében.

paradoxon. a korlátok szabaddá tesznek. felszabadítanak a döntéshozatal nehézségeiből, lazán tudok igent mondani a „szabad” dolgokra, ugyanakkor nemet a „tilosakra” – a saját, jól felfogott érdekemben. a korlát nem kényszerré, hanem segítséggé vált.

ezt éltem meg annak idején a megtérésemkor. istent választottam, de ezzel nem korlátok közé kerültem, és nem került mindenre tiltó tábla… hanem egyértelmű vezetést kaptam arra, mi a jó nekem, és mi az, amit saját érdekemből nem célszerű választanom. elhagytam azokat a dolgokat, amelyek nem váltak sem az én, sem a mások javára, és igent tudtam mondani arra, ami az életre visz.

róma 8:12-13 „nem vagyunk a régi természetünk uralma alatt. nem szükségszerű, hogy annak a kívánságai szerint éljünk. ha ugyanis a régi természet szerint éltek, meg fogtok halni. ha viszont a szent szellem segítségével könyörtelenül lemetszitek a régi természet dolgait, akkor fogtok igazán élni.”

1 komment

Címkék: isten szabadság jézus baba korlátok óember


2013.09.18. 08:42 sterretje

napi kreatív

icallyou_1379486527.PNG_2048x2048

2 komment

Címkék: kreatív isten ima


2013.09.10. 09:46 sterretje

hét éve...

baptism_seven_years_1378799133.jpg_480x480

ma van a hetedik "újjászületésnapom"!

1 komment

Címkék: anglia újjászületés luton bemerítkezés hope church


2013.09.10. 09:45 sterretje

ajándék

tamas_sapkaban_1378798913.jpg_480x480

vittünk ruhákat az intézetbe. ezúttal csak női cuccokat, de megnyugtattuk a fiúkat: legközelebb ők is kapnak majd. mégis "úgy alakult", hogy a vak, mindig plüssállatokkal játszó srác is talált magának valamit: egy puha meleg szőrmesapkát. (köszönöm, uram, hogy mindig "úgy alakul"...!)

Szólj hozzá!

Címkék: vak vakok elhívás látássérült


2013.09.10. 08:49 sterretje

béke utca

sok kis falun haladunk át, míg a nógrád megyei intézetbe érünk. most hétvégén vettem észre, hogy az egyik pici településen nemrég fa táblácskákat helyeztek ki, jelezvén, hogy mit hol talál az erre tévedő utazó.

ki van táblázva az iskola, az óvoda, és néhány fontosabb utca is. a vasútállomás csak rövidítve fért ki, emígyen: „v.állomás”. heves forróság járt át, hiszen hirtelen ezt így olvastam: „vallomás”. pár utcával odébb pedig újabb tábla jött: „orvos” és „béke utca”.

több volt ez számomra, mint néhány új tábla. hiszen másfél éve járunk szolgálni-szeretni-bibliázni a látássérült, értelmi fogyatékos intézetlakók közé, amelyet istentől jövő elhívásomnak tekintek. és ezen az úton, (fizikálisan és szellemileg is) egyszer csak ott terem egy tábla: „vallomás”. a „tábla” egy kis utcába invitál, elterel életem széles főútjáról. isten azt várja, hogy valljak neki? igaza van. régóta nem tettem ezt meg. nem raktam le elé az út során szerzett terheket, sérelmeket, fájdalmakat, félelmeket. ő azt akarja, hogy valljak… én meg azt mondom neki, ugyan már, majd megoldom egyedül.

még fel sem eszméltem, és újabb kis utcába próbál terelni: „orvos” és „béke utca”. ezek is kis utcácskák. nem azt akarja, hogy a főútról végleg kanyarodjak el, csak azt, hogy térjek be az orvosok orvosához, a béke forrásához: azaz őhozzá.

zsoltárok 27:11 „taníts meg, utadon járni, örökkévaló”

Szólj hozzá!

Címkék: isten elhívás


2013.09.04. 16:20 sterretje

reccs!

szerelmemmel meghitt nyugalomban, egy csendes, hegyekkel ölelt szép helyen töltöttük az elmúlt hetet. sokat kóboroltunk, gyógyfürdőztünk és nagyokat aludtunk.

egyik este vacsora után sétára indultunk; fagyival a kezünkben egy park felé vettük az irányt. egyszer csak hirtelen reccs: eltölt a tölcsérem, közvetlenül a fagyihalom alatt. a sötét parkban araszolva küzdöttem, hogy normálisan meg tudjam enni, és ne csöpögjön. pár perc múlva újra reccsenésre lettem figyelmes. „ó, ne, a tiéd is eltört?” – kérdeztem dánielt. „nem, én direkt törtem el, hogy egyenlő eséllyel induljunk!” – válaszolta ő, és rám nevetett, egy fagyival meg egy csonka tölcsérrel a kezében.

önzetlen és figyelmes, ezt mindig is tudtam, de ez a jelenet, úgy érzem, örökre beleég a szívembe, és ez lesz a jelképe annak, ahogy ő hozzám viszonyult az elmúlt öt évben. nekem efféle gesztusok még csak eszembe sem jutnak.

aztán ez a történet eszembe juttatta azt, aki felém a legfigyelmesebb és legönzetlenebb volt. már akkor, amikor én még nem is foglalkoztam vele.

ő jézus krisztus.

ha úgy tetszik, ő önként letörte a tökéletes dicsőségének, gondtalanságának, imádatának „tölcsérét”, csak azért, hogy "egyenlő eséllyel induljon" velem. emberré lett, hogy ne mondhassam, hogy „hát, te onnan fentről könnyen beszélsz, hogy legyek jó meg türelmes!” ő emberré lett, és ha úgy alakult, éhezett, meg persze sokat fázott, és nem csak a munkahelyi megalázásokat vagy egy-egy házastársi beszólást kellett eltűrnie, hanem példát mutatott abban, hogy odatartotta a másik arcát is annak, aki leköpte és megverte.

nem úgy tanított, mint egy felsőbbrendű, önigazolásra vágyó vezető. hanem hatalommal, de alázattal. nem kioktatón és mindentudóként fordult az emberekhez. hanem megértőn és együttérzőn.

és önzetlenül, engedelmesen az életét adta értem, érted, mindenkiért.

filippi 2:5-11 „az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a krisztus jézusban volt, aki öröktől fogva isteni természetű, mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy istennel egyenlő. önként mondott le minden dicsőségéről, vállalta, hogy szolgává legyen, és emberré lett. szolgai formában élve a földön, még jobban megalázta magát, engedelmes volt egészen a kereszthalálig!”

Szólj hozzá!

Címkék: jézus áldozat


2013.08.23. 11:22 sterretje

hurrá, (gyógyfürdőben) nyaralunk!

pregnant_water.jpgjövő héten nyaralni megyünk. egyszerűen hangzik (és talán az is), valójában azonban egy nagy bizonyság isten gondviselő szeretetéről.

az inzulinrezisztencia diétámat nemrég kiegészítettem a mátrai füves ember, gyuri bácsi teáival, és azt is elhatároztam, hogy elmegyek egy meddőségi gyógyfürdő-kezelésre. hazánkban ugyanis több helyen fakad fel a földből a női szervezetre gyógyítóan ható víz:

„a meszes víz erősen gyulladáscsökkentő, krónikus nőgyógyászati panaszok esetén javasolják. enyhén vizelethajtó hatású, így előnyös lehet vesekő, vesehomok kezelésében is.  budai fürdőinkben, bükkfürdőn, esztergomban, kékkúton, mohácson mártózhatsz meg benne.

a jódos-brómos vizet nátriumtartalma miatt ajánlják a női szervek panaszaira, elsősorban menstruációs zavarokra. emellett emésztőrendszeri problémákra is javasolt. fontos tudni azonban, hogy akut gyulladások esetén nem alkalmazható! itt találod: cegléd,karcag, eger, kecskemét, kiskőrös, hajdúszoboszló.

a kénes vizet külsőleg és belsőleg egyaránt alkalmazzák, fogyasztása székrekedés és aranyéresetén segít, természetes fájdalomcsillapító.  fürdőként való alkalmazását reumás- bőr- és nőgyógyászati betegségek esetén ajánlják. csobbanj a budai fürdőkben, balfon, harkányban, mezőkövesden vagy hévízen!

a kloridos víz női szervek panaszait, gyulladásait enyhíti. sárvár mellett debrecenben, parádon, egerben, hajdúszoboszlón találod.”

(forrás: http://endoblog.hu/endometriozis-blog/gyogyito-vizeink)

két gyógyfürdő kórházat is "kinéztem magamnak", akiket sok-sok próbálkozás után el is értem. kiderült, hogy nem lehet csak úgy egyszerűen elmenni hozzájuk gyógyulni… beutaló kell. de nem is akármilyen: reumatológiai vagy ortopédiai. aztán, ha ezt elküldöm, egy bizottság elé visznek, amely dönt arról, hogy fogadnak-e. ha igen, várólistára kerülök, és majd egyszer szólnak, hogy mikor feküdhetek be hozzájuk… három hétre. mert hogy kevesebbre nem lehet, pontosabban szerintük nem érdemes. ha ez így nekem nem okés, akkor mehetek fizetős ellátásra is, de az kétszázezer forint. hát, nem. jegeltem a témát, és a férjem kérésére más uticél, szálláslehetőség után néztem.

a szállodakuponok oldalára érve megdöbbentem: éppen a vágyott helyre, harkányba kínáltak egy meglepően olcsó ott-tartózkodást. a hotel címe ismerős volt… ugyanaz, mint a gyógyfürdőé! kiderült, hogy a szállás és a fürdő között mindössze tíz méter van! rögtön írtam a hotelnek, amely vissza is jelzett, hogy van hely számunkra azon a héten, amelyre korábban már kivettük a szabadságunkat. így, ugyan nem orvosi ellenőrzés mellett, és nem három hétre, de egy pár napra elmehetek, és megmártózhatok a meddőségi problémákat orvosló gyógyvízben.

szeretem meglátni isten csodás cselekedeteit a mindennapokban. például egy ideje gyönyörködöm abban, hogy egészségünk érdekében, jó előre számtalan gyógyító füvet meg vizet teremtett… (köszönöm, gyógyítóm!) és, hogy mennyire gondoskodó akár csak egy nyaralással kapcsolatban is!

ézsaiás 44:3 „vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.”

Szólj hozzá!

Címkék: gyermek baba víz


2013.08.21. 11:40 sterretje

közöny

sok rész van a bibliában, amelyet nem értek, nem fogom fel a valódi jelentését. elolvashatom ötször, vagy akár százszor is, nem jut el az üzenete sem az agyamig, sem a szívemig.

az egyik ilyen értelmezhetetlen rész az, amikor jézus azt mondja, bárcsak lennél forró vagy jéghideg, de hát langyos vagy, ezért „kiköplek”, nem tudok veled mit kezdeni. „mire gondolhat itt a költő?” – teszem fel az irodalomórák nagy kérdését, akárhányszor csak elolvasom ezt az igeverset.

odáig stimmel, hogy isten az érte égőket, az őt keresőket szereti. ők a forróak. aztán, gondolom, „kihívás” neki az őt gyűlölőket (a jéghidegeket) megszólítani. de mi a baja a langyosokkal? azokkal, akik pont semmilyen véleményen nincsenek, nem is foglalkoznak istennel. hogyhogy nem tudja őket lendületbe hozni, magához ragadni, felrázni, döntésre kényszeríteni? miért rosszabbak ők a hidegeknél?!

aztán végül most ez a rész is megvilágosodott: két, az adott részt illusztráló történetet is „kaptam” a napokban.

az egyik az otthoni látogatásom volt. ezek a napok mindig régi sebeket tépnek fel, és újakat okoznak. mégis, amint eljövök, és hátrahagyok mindent, úgy döbbenek rá, hogy valójában már nincsenek normálisnak tartott emberi érzéseim ezekkel a konfliktusokkal (érdektelenséggel, játszmázásokkal, verbális agresszió-hadjáratokkal) kapcsolatban. kiégtem, és langyos vagyok. ez azonban rosszabb, mint a gyűlölet. érzéketlennek lenni ugyanis azt jelenti, hogy már nem tudok egy jót üvöltözni vagy magamról elfelejtkezve sírni… de már a bizalmat visszaszerezve, önfeledten szeretni sem, soha többé… az érzelmek helyén, a szívnek ebben a „dobozában” nincs semmi! semmi! a semmi pedig nem jó semmire. régen legalább hullámzott „valami”: bántott, utáltam, lázadtam, menekültem… de most? közöny. az pedig egy olyan rémisztő és statikus állapot, amely rosszabb a másik két végletnél.

a másik kép, mely értelmezte számomra a „langyos” lét tragédiáját, az egy hétvégi élményhez kapcsolódik. egy istentiszteleten voltunk, ahol odajött hozzánk egy kislány. szép kék szeme és szőke haja miatt akár a barátnőm kislánya is lehetett volna. biztos a gyerek is észrevette a hasonlóságot, és ezért közeledett hozzá olyan (látszólag) nagy bizalommal. faggatni kezdtük. „anya már réges-régen meghalt.” – válaszolta második kérdésünkre. összenéztünk, megdöbbentünk, majd tovább ismerkedtünk vele. csendesen, de önző-akaratos módon harcolta ki magának a figyelmet, a törődést. aztán egy röpke óra elteltével észrevétlenül, úgy, ahogy jött, köszönés nélkül, hátra sem nézve távozott. a kislány tragédiája, hogy édesanyja elvesztése miatt nem tud, nem mer kötődni. bizonyára az együtt töltött óránkhoz hasonló mélységű és hosszúságú kapcsolatokat fog építeni egész életében. „langyos” marad.

hiszen a szeretethez vagy a gyűlölethez bátorság kell, kíváncsiság kell, érzelmek kellenek, hajlandóság arra, hogy kiadjuk magunkat, hogy sebezhetővé váljunk, hogy változzunk. mindezt ez a kis emberpalánta nem fogja (tudni) felvállalni (mindaddig, amíg nem találkozik istennel, aki mindent képes megváltoztatni: a vele, a magával, és a másokkal való kapcsolatát is.)

ez persze nem azt jelenti, hogy ha valaki „langyos”, azt jézus menthetetlenül kiköpi, elveti, aki langyos, az örökre elveszett! csak azt állítja, hogy a langyosság, az érzéketlenség, a közöny a legrosszabb állapot, amiből a legnehezebb kitörni, amiből a legnagyobb munka kihúzni valakit.

jelenések 3:15-16 „bárcsak hideg, vagy forró lennél!”

Szólj hozzá!

Címkék: család biblia közöny


2013.08.13. 11:50 sterretje

perseidák, avagy mit kívánsz egy csillagtól?

csillaghull_1376387208.jpg_960x887

éjjel kimentünk a telekre, és kempingágyon fekve csodáltuk a perseidák meteorrajt. a csillaghullás láttán nem "kellett" kívánnunk semmit... hiszen él és lát az, aki szívünk minden vágyát ismeri és teljesíti.

Szólj hozzá!

Címkék: isten kívánság hullócsillag perseidák meteorraj


2013.08.12. 12:06 sterretje

pont

jo_konyv_1376301892.jpg_709x709

"timike, ez egy jó könyv!" - mondta a vak, értelmi fogyatékos roma fiú, miután negyvenöt percig olvasgatta a tőlünk kapott ajándékot: a pontírásos jános evangéliumát.

Szólj hozzá!

Címkék: biblia vak vakok elhívás látássérült


2013.08.09. 15:20 sterretje

van-e új a nap alatt?

tudom, hogy most szívesen megköveznél, de el kell mondanom, hogy én nagyon szeretem ezt az időjárást. csak a vonaton szenvedek, mert az már nekem is sok egy kicsit, hogy ruhában kell szaunáznom. :)

de még ezeket a perceket is bearanyozza az, ha ilyenkor az emberek reakcióit, beszélgetéseit figyelhetem. most például annak voltam tanúja, hogy két lenge ruhás, rogyásig ékszerezett, feltűnően sminkelt tizenéves lány csoszogott végig a vonaton, majd megállt az előtérben, és énekelni kezdett. a modern magyar szerelmes dal rosszul állt a szájukban, mégis, örültem, hogy nem a vasutasokat vagy az időjárást szidták, hanem dalra fakadtak.

aztán elindultunk, becsapódott az ajtó, így már csak távolról szűrődött be iskolázatlan hangjuk. ekkor két idős nőre lettem figyelmes: régi, megsárgult füzetkéket bújtak. mint kiderült, dalszövegek voltak a papíron: a hölgyek ugyanis rövidesen rágyújtottak egy lassú szerelmes dalra. rekedtes cérnahangjukon meglepő volt a szöveg: nekem olyan férfi kell, aki gyengéden átölel…

a két generáció disszonáns kórusa aztán egészen hazáig adott témát a gondolkodásra. mindig megerősödöm abbéli hitemben, hogy az ember alapvetően nem változik: céljai, motivációi, lázadásra való hajlama vagy szeretetre való vágyódása állandó. az évtizedek, évszázadok során a díszletek meg a jelmezek változnak ugyan, de az ember maga…?!

éppen ezért nem értem, hogy miért mondja valaki, hogy a biblia ódivatú, a mai korban már nem érvényes. mert, mi változott alapvetően az emberi életekben? régen gyermekágyi láz volt, ma abortusz, akkor többnejűség, ma válások sorozata, korábban éhezés, ma anorexia meg bulímia, a pestis helyett rák pusztít, a régi vándorinasok ma ösztöndíjas egyetemisták, a hippik meg emosok… de az ember! az emberiség! miben változott?

nem a szerelmet, a gyengédséget keresi-e életének minden szakaszában? nem ugyanazok a vágyak, örömök és szomorúságok foglalkoztatták az egyéneket az őskorban, a középkorban, vagy a huszonegyedik században? ugyanarra van ma is szükségünk: elfogadásra, szeretetre, családra, meg valamire, ami boldogságot okoz. ezeken túl meg egy vezérfonalra, egy olyan változatlan igazságra, melyre felépíthetünk egy életet. amely nem hagy cserben, amely igazságot átadhatjuk az utódainknak is, hiszen bevált, és nem lehet benne csalódni. ez az igazság pedig jézus krisztus. a biblia istene. ugyanúgy ma is, mint régen.

prédikátor 1:9-11 „minden ugyanúgy megmarad ezután is, ahogy eddig volt. minden úgy lesz a jövőben is, amint a múltban történt, mert nincs új a nap alatt. van, amiről azt gondolják: „lám, ez valóban újdonság!” — de az is megvan már régóta. még mielőtt születtünk volna, már régen létezett. bizony, senki sem emlékszik a régiekre! de a jövendő nemzedéket is ugyanígy elfelejtik a következők.

jános 14:6 „jézus így válaszolt: „én vagyok az út, az igazság és az élet!”

jakab 1:17 „ő mindig ugyanaz, és nem változik.”

1 komment

Címkék: biblia


2013.08.06. 14:33 sterretje

köszönöm a kékeket!

füle lajos:
még nem köszöntem meg


még nem köszöntem meg neked
a sebeket, a kékeket,
a belső részekig ható
próbákat itt, az elhaló
sóhajokat, az éjeket,
még nem köszöntem meg neked.

de lassan érti már a hit
formáltatásom titkait.
már lassan, lassan felfogom,
milyen hálára van okom
próbáidért, bár fájva fáj,
s nyomot hágy bennem mindahány.

kerülni őket hasztalan,
s a nehezük még hátra van.
tudom: még nem kész gyermeked,
uram, és te is szenveded
fájdalmaim, hogy értsem ezt:
micsoda áldás – a kereszt!

példabeszédek 20:30 „kitisztítják lelkedből a gonoszt a megsebző csapások, megtisztítanak a szíved mélyébe ható sebek.”

Szólj hozzá!

Címkék: vers bátorítás


2013.08.06. 14:10 sterretje

*barátnőmtől*

...mert egy igazán jó barát akkor és azt mondja, amikor és amire éppen szükséged van. például most ezt:

"a félelem kopogtatott az ajtón. a hit kinézett, és nem volt ott senki."

példabeszédek 17:17 "az igazi barát mindig szeret téged, de akkor válik igazán a testvéreddé, ha bajba kerülsz."

1 komment

Címkék: barát bátorítás


2013.08.02. 09:26 sterretje

füldugót be!

reggel a vonaton egy házaspárra lettem figyelmes. a férfi csukott szemmel utazott, mellette a nő keresztszemes hímzést készített. abból tudtam, hogy összetartoznak, hogy egy zenelejátszót használtak: az egyik füldugó az egyikük fülében volt, a másik a másikéban. szívmelengető volt.

nem derült ki, mit hallgatnak, de elképzeltem, hogy valami bibliai tanításba mélyedtek bele: a férfi teljesen az üzenetre koncentrálva, a nő közben is alkotó, gondoskodó tevékenységet végezve.

szívesen készítettem volna róluk egy fotót: olyan szép jelképe volt ez a harmonikus, istentől jövő ajándéknak, a házasságnak. két fél, aki alapvetően máshogy látja a dolgokat, másként gondolkodik, old meg problémákat, kapcsolódik ki… és mégis, egyvalakire hallgat mindeközben: az úrra.

a működő házasság kulcsa a közös füldugó, mely isten szavára van csatlakoztatva. ha egyszer csak az egyikük, vagy mindkét fél kihúzza a füléből ezt a dugót, vagy elzárja az éltető, összekovácsoló „zenét”, nem marad más, mint a tisztán emberi (vagy inkább állati) ösztönök és indulatok, az idegesítő szokások, a kínos csend, az ablakon kifelé bámulás… a széthullás és a diszharmónia.

prédikátor 4:12 „az ellenség legyőzheti azt, aki egyedül van. de ketten már sikerrel ellenállhatnak a támadásnak, és megvédhetik egymást. sőt, ha három szálból fonják a kötelet, akkor még nehezebb elszakítani.” (ti. ha isten is jelen van a házasságban, ő a harmadik szál.)

4 komment

Címkék: isten házasság


2013.08.01. 12:33 sterretje

istennő vagyok? (nem!)

újabb látogatás a meddőségin. kontroll: hárompontos inzulinrezisztencia-vizsgálat, immáron sokadszor. hajnali hatkor, hétkor, és nyolckor szúrtak, aztán már mehettem is dolgozni. délután jött  az eredmény… és annak ellenére megörültem, hogy a doktornővel még nem is beszéltem. a tízhónapos diétának és a lórúgásnyi gyógyszernek a hatására inzulin értékeim egészen normális „ábrázatot” mutattak. ezt erősítette meg pár nappal később a doktor néni is.

már az ajtóban széles mosolya és kitárt karjai fogadtak: „timike! hát, timike, nem hittem a szememnek! megnéztem egyszer, wooow, aztán odanéztem megint! ez hihetetlen! ez egy csoda! maga egy istennő!” – ölelt körbe szavaival köszönés gyanánt.

hm. istennő. megint milyen furákat mond nekem ez az (egyébként fantasztikus tudású, már sok nőbe „gyereket diktáló”) orvos!

istennő. miért gondolják sokan, hogy mi, halandó emberek, istenek vagyunk? mindenhatók! bármit befolyásolni tudók! szerény, alig hatvan évnyi földi pályafutásunkkal… amikor segítség nélkül egy emberpalántát nem tudunk megszülni… egy betegséget nem tudunk elhordozni… egy ház felépítését egyik fontos életművünknek tekintjük… egy részeg sofőr a másodperc tizede alatt végez velünk… istenek volnánk-e valóban?

tudom, honnan jön ez: bennünk van a teremtő erő. ha akarunk valamit és hiszünk benne, elérhetjük. (majdnem) bármilyen nagy is legyen az a cél… mindez azonban csak azért van így, mert az úr, a biblia istene, (aki valóban mindenható), a saját képmására teremtett bennünket. nem akarja azonban azt, hogy mindenhatónak képzeljük magunkat (hiszen nem is vagyunk azok!): sőt, azt szeretné, ha elismernénk őt, azt, hogy szükségünk van rá. rá, a valóban örökkévalóra, az igazra, akiben a változásnak még csak az árnyéka sincs.

nem vagyok isten/nő. istennek amúgy sincs neme. csak igaza van. nem tudom, miért várat még az anyasággal. nem tudom, mikor cselekszi meg majd ezt a csodát. de hiszem, hogy van rá hatalma, és a megfelelő időben megteszi.

róma 1:20-23 „isten örök hatalma és isteni természete ugyan emberi szemmel nem látható, de mégis világosan érzékelhető és megérthető, mert a világ teremtése óta mindenki láthatja és tanulmányozhatja isten teremtményeit. így tehát nincs mentség azok számára, akik felismerték istent, de mégsem tisztelték őt istenként, sem nem adtak hálát neki. ezért gondolkodásuk értelmetlen lett, és ostoba szívük egyre jobban elsötétült. bár magukat bölcseknek tartják, bolondok lettek. az örökké élő isten dicsőségét elhagyták, és helyette bálványokat imádtak, amelyek halandó emberekre, madarakra, négylábú állatokra és hüllőkre hasonlítottak.”

Szólj hozzá!

Címkék: isten gyermek baba


2013.08.01. 12:05 sterretje

farkas bácsi

ezen a forró vasárnap délutánon ismét nógrád megye felé vettük az irányt. a tikkadt hőség sok fogyatékos bibliaórás fiatalunkat megviselte, elvonultak pihenni, így csak egy kis négyfős csapattal beszélgettünk, énekeltünk. az etióp kincstárnok történetét választottam erre a napra; mónika ragaszkodott hozzá, hogy ő olvassa fel. nem bántam. nehezen, de értelmeztük is a történetet. együttlétünket végül „farkas bácsi” zavarta meg. egy olyan tolószékes idős ember ő, aki egész nap a közösségi teremben ül, így kénytelen-kelletlen résztvevője bibliaóránknak is. nagyothalló, vak, mozgássérült és értelmi fogyatékos. morgón, hörgőn kommunikál, ezért nevezem magamban farkas bácsinak.

ha szomjas, azt krákogja: „vizet, vizet, vizet, vizet”, mindaddig, amíg valaki be nem nyomja szájába a mellé készített vizes palackot. ha folyik az orra, azt morogja: „zsebkendő, zsebkendő, zsebkendő”. most pedig ki kellett mennie, így ütemesen azt skandálta: „sz—rni kell, sz—rni kell…”

az egyértelmű jelzés azonnali cselekvésre késztetett: szólni akartam egy ápolónak, de a hittanosok lecsillapítottak: „hagyja, pelenkás!”

még hazafelé is ő járt az eszemben. honnan jöhetett? hány éves lehet? ki nevelte fel? volt-e családja? mit mondott róla az anyja, vagy éppen a „falu szája”?

bizonyára volt valaki, aki felnevelte: szoptatta, öltöztette, etette, pelenkázta. megtanított neki alapvető szavakat, segítségkérő kifejezéseket bizonyos problémákra. ami nagyon jó. ennek ellenére úgy gondolom, el is hanyagolta őt ez a személy. ha a „sz—ni kell helyett” választott volna egy kevésbe vulgáris szót, talán nem ezt gondolnám… de így olyan, mintha egész életében gúnyt űzött volna belőle. durva, kínosan megmosolyogtató, és szánalmas azt harsogni, amit ő… még hallgatni is szégyelltem.

egyébként már máskor is tetten értem a fogyatékosok kizsákmányolását, akár már itt, az intézetben. egyszer a fiatalok kórusban elmesélték, hogy egyik este mozifilmet néztek. kérdeztem ártatlanul, miről szólt. háát, mondta szemérmesen mosolyogva az egyébként vak zolika: „volt benne sz—pás.” azt hittem, rosszul hallok. de nem, a többiek kuncogva erősítették meg, hogy egy férfi meg egy nő ruha nélkül birkóztak, erről szólt a film.

egy másik alkalommal pedig szintén zolika mesélte el, hogy valaki valamilyen szent szobrot nyomott a testéhez, hogy meggyógyuljon.

persze, most lehet azt mondani, hogy én nem tudhatom, milyen egy sérült embert élethosszig ápolni, nem olyan könnyű, én sem csinálnám jobban, stb, mégis, én azt gondolom, hogy a felületes, rideg nevelést még csak-csak, de az ellenük elkövetett súlyos visszaéléseket isten nem fogja büntetlenül hagyni.

az emberiség hajnalán, az első törvények között isten fontosnak tartotta leszögezni a sérült emberek védelmét:

3mózes 19:14 „siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te istenedtől. én vagyok az úr.”

5mózes 27:18 „átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! és mondja az egész nép: ámen!”

Szólj hozzá!

Címkék: vak vakok elhívás látássérült


2013.07.19. 10:16 sterretje

megtartó hit

havonta esedékes imaestünkön imatársammal azt a részt vettük a bibliából, amivel isten bátorított pár napja: a lukács nyolcból azt a történetet, amelyben a tizenkét éve nőgyógyászati problémával küzdő nő titokban megérintette jézus ruháját, és rögtön meggyógyult.

új, még mélyebb üzenetet kaptam, kaptunk istentől ennek a történetnek az újraolvasása után. (pedig már az is nagyon megérintett, amikor isten pár napja rádöbbentett, hogy ha minden vagyonomat földi orvosokra költöm is, a gyógyulás tőle érkezik, benne kell bíznom!)

magam előtt látom a történetbeli nőt (aki élhetne ma is: lehetne a boltos, a postás, egy osztálytárs, vagy te magad). milyen fájdalmas és félelmetes lehet több mint egy évtizedig olyan betegségben szenvedni, amely állandó vérzéssel jár. ebből a fajta bajból havi öt nap is sok… az ember lánya visszamondja a programjait, gyengén, erőtlenül, hasznavehetetlenül fekszik a szobája mélyén… évek alatt bizonyára elhagyták barátai is: gyermeket szültek, ellátták a családot, bizniszbe kezdtek, vagy könnyed szabadidős tevékenységet szerveztek. a társasági életből pedig ez a nő egyszer csak végleg elkopott… a magány először fájt neki, aztán már nem is. természetessé vált.

ezért lopakodott titokban jézus után. nem mert elé kerülni – biztos volt az elutasításban, hiszen tizenkét éve csak ezt kapta mindenkitől. mégis: a körülötte élő emberek hozzáállása ellenére megtartotta hitét. a gyógyulásban, önmagában, az orvosokban (hiszen újra és újra elvitte összes pénzét hozzájuk), a jobb élet reményében, istenben – vagy mindezekben egyszerre. jézus pedig erre a kitartó bizalomra, állhatatos hitre nézve ajándékozta meg gyógyulással – ingyen kegyelemből, nem pedig érdemei alapján.

eddig abban a hitben éltem, hogy nem „megfelelő mennyiségű” a hitem ahhoz, hogy gyermekem legyen – de ha egyszer lesz belőle elég, jönni fog a gyerek. ez a történet azonban nem ezt a gondolatmenetet támasztja alá. nem azért lesz gyermekem, mert egy adott pillanatban éppen elég hitem lesz rá. hanem, rendületlenül-szüntelenül kell hinnem, hogy isten megajándékoz egy gyermekkel, és akkor, ha eljön az ő ideje, az a pillanat, amikor az ő hatalmas tervébe beleillik majd az a személy, akit meg fogok szülni – akkor fog megérkezni a baba. új perspektíva.

jézus azt mondta az asszonynak: „a hited megtartott”. ez nem azt jelenti, hogy „végre összegyűjtöttél elég hitet ahhoz, hogy jutalmul megajándékozlak egy gyógyulással” - hanem azt, hogy a nő végig kitartott abbéli hitében, hogy igen, meg fog gyógyulni akkor, amikor eljön az ideje, mert él és cselekszik az, aki ezt elhozhatja az életébe.

lukács 8:48 „a te hited megtartott téged”

1 komment


2013.07.15. 12:13 sterretje

kire hallgassak?

„álmomban láttam jézust! csak azt nem értem, hogy miért mosolygott?” – kérdezte hunyorogva marika. a középkorú, roma, értelmi fogyatékos, aliglátó nő mindig kihívások elé állít. beszélni kezdtünk arról, isten hogyan üzen, bátorít álmainkon keresztül. meséltem neki, hogy én például többször álmodtam a gyermekünkről, aki még nincs. „nincs? akkor majd lesz. egy aranyos kislány.” – jelentette ki marika, olyan nyugodtan és bátran, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb és legbiztosabb dolga.

másnap hajnalban a meddőségin ülve erre a jelenetre gondoltam, amikor a recepciós hölgy „törzsvásárlói kártyát” ajánlott. „erre gyűjtheti a pontokat minden egyes alkalommal, amikor hozzánk jön. a pontokat pedig ingyen kivizsgálásra válthatja be!”

kire hallgassak? a mások által lenézettre, aki felemel; vagy a mindentudóra, aki eltapossa mustármagnyi hitem?

zsoltárok 119:28-31 „sír a lelkem a keserűség miatt, vigasztalj és erősíts meg szavaddal! (…) erősíts meg tanításoddal! eldöntöttem, hogy hűséges maradok hozzád, uram! (…) ragaszkodom bizonyítékaidhoz, örökkévaló!”

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása