myjesus

újabb látogatás a meddőségin. kontroll: hárompontos inzulinrezisztencia-vizsgálat, immáron sokadszor. hajnali hatkor, hétkor, és nyolckor szúrtak, aztán már mehettem is dolgozni. délután jött  az eredmény… és annak ellenére megörültem, hogy a doktornővel még nem is beszéltem. a tízhónapos diétának és a lórúgásnyi gyógyszernek a hatására inzulin értékeim egészen normális „ábrázatot” mutattak. ezt erősítette meg pár nappal később a doktor néni is.

már az ajtóban széles mosolya és kitárt karjai fogadtak: „timike! hát, timike, nem hittem a szememnek! megnéztem egyszer, wooow, aztán odanéztem megint! ez hihetetlen! ez egy csoda! maga egy istennő!” – ölelt körbe szavaival köszönés gyanánt.

hm. istennő. megint milyen furákat mond nekem ez az (egyébként fantasztikus tudású, már sok nőbe „gyereket diktáló”) orvos!

istennő. miért gondolják sokan, hogy mi, halandó emberek, istenek vagyunk? mindenhatók! bármit befolyásolni tudók! szerény, alig hatvan évnyi földi pályafutásunkkal… amikor segítség nélkül egy emberpalántát nem tudunk megszülni… egy betegséget nem tudunk elhordozni… egy ház felépítését egyik fontos életművünknek tekintjük… egy részeg sofőr a másodperc tizede alatt végez velünk… istenek volnánk-e valóban?

tudom, honnan jön ez: bennünk van a teremtő erő. ha akarunk valamit és hiszünk benne, elérhetjük. (majdnem) bármilyen nagy is legyen az a cél… mindez azonban csak azért van így, mert az úr, a biblia istene, (aki valóban mindenható), a saját képmására teremtett bennünket. nem akarja azonban azt, hogy mindenhatónak képzeljük magunkat (hiszen nem is vagyunk azok!): sőt, azt szeretné, ha elismernénk őt, azt, hogy szükségünk van rá. rá, a valóban örökkévalóra, az igazra, akiben a változásnak még csak az árnyéka sincs.

nem vagyok isten/nő. istennek amúgy sincs neme. csak igaza van. nem tudom, miért várat még az anyasággal. nem tudom, mikor cselekszi meg majd ezt a csodát. de hiszem, hogy van rá hatalma, és a megfelelő időben megteszi.

róma 1:20-23 „isten örök hatalma és isteni természete ugyan emberi szemmel nem látható, de mégis világosan érzékelhető és megérthető, mert a világ teremtése óta mindenki láthatja és tanulmányozhatja isten teremtményeit. így tehát nincs mentség azok számára, akik felismerték istent, de mégsem tisztelték őt istenként, sem nem adtak hálát neki. ezért gondolkodásuk értelmetlen lett, és ostoba szívük egyre jobban elsötétült. bár magukat bölcseknek tartják, bolondok lettek. az örökké élő isten dicsőségét elhagyták, és helyette bálványokat imádtak, amelyek halandó emberekre, madarakra, négylábú állatokra és hüllőkre hasonlítottak.”