myjesus

"a szeretetben élők mélyre látnak, a reménységben élők messze látnak, a hitben élők mindent másképp látnak."

na, most szólj hozzá!

ők olvasnak engem:

free counters

kincsre leltem jézusban

Daisypath Anniversary tickers

2007.10.15. 08:09 sterretje

halál vagy hálál?

vasárnap leendő anyósom és apósom szülinapját ünnepeltük. délután elmentünk a fóti baptista imaházba, ahol hálaadó ünnep volt. hála. ismerős szó, ugye? az oltár előtt csodás gyümölcs és zöldségfürtök álltak, méter magasan. még sosem láttam ilyet. meghatott. amúgy is becsülöm az ételt, ezt még mindkét világháborút átvészelő nagyapámtól örököltem (csodás örökség…), aki mindig mindent becsülettel és köszönettel megevett és mindenért hálát adott.

aztán valaki felolvasott egy csomó kis cetlit, amin a gyülekezeti tagok felírták, miért hálásak. iskola, család, jézus, isten, munkahely. valaki még az én munkahelyemet is megemlítette, és az ott dolgozókért (tehát valahol értem is) hálát mondott. aztán márta ment ki, és hálát adott a családjáért. más volt ez, mint a többi hálaadás. a kisfia, akit megköszönt istennek, üvegcsontú. jövőre megy iskolába, noha olyan pici, mint egy kétéves. csontjait egy kisebb esés is összetörné. ebben az évben már négy műtéten esett át, és ő volt az egyetlen kisgyerek, aki nem jajgatott a kórházban. öregemberes komolysággal tűrte, tűri a mindennapokat. márta hálát mondott istennek azért, mert a gyereke fájdalom nélkül éli végig, hogy kis testét telepakolják vasdarabokkal és szegecsekkel.

én ezt a papírdarabot dobtam volna a hála-ládába: „hálás vagyok istennek a rózsaablakért, amelyen áttör a fény, hálás vagyok a szemeimért, hogy ezt láthatom. hálás vagyok hálás szívemért, hogy érezhetek ilyet, hogy képes vagyok meglátni a mindennapokban az isten-kreálta szépséget. ez egy adottság. köszönöm a kitartásomat, amely sokakat bátorít, ez is egy talentum.”

eszembe jutott az a srác is, aki előző blogbejegyzéseme olvasva azt írta, alkesz fejem van (sosem voltam még részeg, megtérésem előtt sem). meg azt is írta, hogy valami pajor géza/jakab/jenő megtért, és most vigyori keresztény, előtte meg drogos zenész volt. kérdem én: miért jobb az valakinek, hogy valaki drogos zenész, mint az, hogy egy hálás hívő? örvendezni kellene ezen, akárki is ez a pajor (én kint tértem meg angliában, fogalmam sincs az itthoni viszonyokról, hogy ki kicsoda és kivel van, de nem is ez a lényeg). hálát adni, örvendezni, hogy már „ez” se egy elveszett drogos, akit a dolgozó népnek kell ellátni, és aki lop-csal és lövi magát a szomszéd játszótéren, hanem megtalálta élete értelmét.

halál vagy hálál? te döntöd el, hol az ékezet.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://myjesus.blog.hu/api/trackback/id/tr8196529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.