az jutott eszembe, hogy egy ember mit meg nem tesz a céljáért. ha van neki egyáltalán. megy szélben-fagyban, gyalog-villamossal, csak a célra koncentrálva. milyen jó lenne, ha az élet értelmét, jézust, a jót, a szeretetet is ilyen elkötelezetten tudnánk keresni. mentem a cél, a munkahelyem felé, rendületlenül. kár, hogy egy csomó kapcsolatomban, szituban nem tudok ilyen kitartó, céltudatos, megbocsátó, és minden kis dolgon könnyedén átlépő lenni. pedig tudom, hogy mit kellene tennem:
zofóniás 2:3 "keressétek az urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az úr haragjának napján!"
zsoltárok 105:4 "kivánjátok az urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.