azóta már másfajta elutasítások esnek rosszul. ha valakit meghívok gyülekezetbe, vagy beszélek isten-élményeimről, de ez lepereg róla, magyarán: ha valaki elutasítja jézust, isten szeretetét, az mélyen megbánt engem. mert ez nem szimpa "nem tetszik a nagy orrod" vélemény-nyilvánítás. elutasítja a felé (rajtam keresztül) közeledő istent. és ez fáj.
"köszönöm szépen a folyamatos meghívásokat, de engem nagyon megviselt az az őszi alfás vacsora, kérlek, ezekre a körlevelekre ne tegyél rá engem többé."
"kedves timi, ha legközelebb egy női konferencián jársz, váljék egészségedre, de engem kímélj meg légyszíves ezektől a hihetetlen baromságoktól, amiktől mindjárt leszakad az ég. köszönöm szépen."
és hogy mégis miért csinálom ezt? miért hívok embereket, miért beszélek, miért írok blogot nem hívőknek- lankadatlanul? íme a válasz:
jakab 5:20 "aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez."isten ezen a napon, ebben a pillanatban szól hozzád. rajtam keresztül.
hé, te ott! gyere!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mrs Keenan 2007.09.04. 10:12:32
Ezért nem kívánok ilyen összejövetelen részt venni.
Az én hitem más, ezt tiszteletben kell tartani. Ugye?
sterretje · www.gportal.hu/alekszatim 2007.09.04. 11:57:03
istipost 2007.09.04. 13:36:35