myjesus

"a szeretetben élők mélyre látnak, a reménységben élők messze látnak, a hitben élők mindent másképp látnak."

na, most szólj hozzá!

ők olvasnak engem:

free counters

kincsre leltem jézusban

Daisypath Anniversary tickers

2007.08.15. 23:32 sterretje

öt fontért számítógép

számomra az ima mindig valami előre megírt szöveg volt, amelyet nagy pátosszal kellett "előadni" istennek. aki, gondoltam én, számolja az imákat, és annak megfelelően teljesíti az ima "célját", avagy sem. tehát: sok miatyánk- teljesít, kevés miatyánk- nem teljesít.

aztán angliában hallottam fiatalokat imádkozni. "uram, engedd, hogy hadd szolgáljak idősek felé, engedd, hogy munkát kapjak a helyi öregek otthonában. jézus nevében kérlek erre, ámen." mindenki imádkozott. és a lány megkapta az állást. mert isten valóban ott akarta használni, "engedett" a hitből elmondott imának, kérésnek.

az ima nem egy előre begyakorolt, kívülről elmormolt valami. a szíved kérése, vágya, aggodalma. úgy beszélhetsz istennel, mint egy jóbaráttal. saját szavaiddal "vázolhatod neki, hogy mi a pálya". annyit és akkor mondasz el neki, amennyit és amikor csak akarod. meghallgat, válaszol. én ezt egy hihetetlen történetben tapasztaltam meg.

lutonban összefutottam egy nővel. az utcán sírt éppen. volt egy bőröndje, 300 forint a telefonján, és átverte a munkaadó: nem ment ki elé a reptérre. angolul nem tudott. totál reménytelenség. én diák voltam, pénztelen, segíteni konkrétan nem tudtam neki. ismerőseim kérésemre hívogattak átmeneti szállásokat, meg munkaadókat, de sehol semmi. közben elrohantam az egyetemre egy órára. útközben a földön találtam öt fontot. nevetséges, de az akkoriban nekem nagyon sokat ért: öt kiló gyümölcsöt, vagy két menüt a halasnál. rögtön azt gondoltam, oda kéne adni a nőnek a pénzt. "még mit nem? ki neked ez a nő? senkid! lehet, hogy csaló!"- szólalt meg bennem a gonosz. aztán mégis odaadtam neki. "jajj, de jó, nem hiszem el, hogy nekem adod!"- hüledezett ági. "hát, én se hiszem el, de tartsd meg!" a többiek is adtak némi pénzt, de szállást nem találtunk neki. imádkoztunk érte, és elbocsátottuk. a buszmegállóig sem jutott, és találkozott a falubelijével. lutonban egy magyarral, kiskunborzasztóról. lett munkája, szállása szempillantás alatt. még két hónap múlva is eszében voltam, hálálkodva hívott fel. akkor én már tudtam, hogy az egyedüli hála istent illeti, ő hallgatta meg imámat.

másnap kopogtattak a szobaajtómon. a koleszban lakó lengyel lány ajánlotta fel borzalmas állapotban lévő, de működő számítógépét, internettel együtt. hogy miért nekem? még csak jóban sem voltam vele, egy koleszban laktunk, ennyi. isten ezt az ajándékot küldte nekem cserébe, hogy lemondtam az öt fontról. megáldotta lemondásomat. sokszorosan.

a számítógépnek is nagyon örültem, de annak még jobban, hogy isten meghallgatta imámat. azóta már sokszor, sok kéréssel fordultam hozzá, kértem őt jézus nevében. hiszen meg van írva:

jános 15:7 "ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek."

jános 16:24 "mostanáig semmit sem kértetek az atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen."

isten. nem csak három kívánságodat teljesíti.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://myjesus.blog.hu/api/trackback/id/tr81141064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.