"szerintem loptál." "a k… anyádat!" "sumákolsz. megfutamodsz. tagadsz. kikerülsz. elkensz. csalódtam benned." "látszatkeresztény vagy". "csak írogasd a blogodat..."

folytassam? minek. ezeket keresztényektől kaptam. simán, lazán, arcba. sms-ben, papíron, telefonban. meg ahogy jött nekik.
nem mondom, hogy jól esett. nem mondom, hogy nem sírtam. a csalódásokat úgy kapja az ember, mint a nagyi meglepetését. egy váratlan pillanatban.

de isten nem mondta, hogy emberekben kell bízni, nem kérte, hogy hívő emberekre kell alapoznod hitedet. csalódhatsz pedofil papokban, zsugori hívő nénikben, megcsalós templomjárókban. de ez nem mentség számodra. ha csak azért nem mész gyülekezetbe, mert ilyennel szembesülsz, és azért nem hiszel istenben, mert az emberek gonoszak, nagy hibát követsz el. istent nem mások érdekelnek, hanem te. ha mások gennyes módon viselkednek, az téged még nem ment fel, nem jogosít fel arra, hogy te is úgy élj.

zsoltárok 147:11 „az őt félőkben gyönyörködik az úr, akik kegyelmében reménykednek.”

csalódni emberi dolog. lépj tovább.