elég jó lábam van, gondoltam, ezt nem kellene takargatni. miniszoknyában csattogtam a gimibe. apám ugyan mondta, hogy nem kéne, de nem hallgattam rá. szerettem szépen öltözni. pontosabban most is szeretek. csak a "szép" fogalma változott. nevezetesen akkor, amikor férfiak (komoly családapák, stb) mesélték, milyen nehéz egy buszon/villamoson nem a majdnem mezítelen női mellekre, hanem a kék dunára irányítani tekintetüket. "de hát én nem akarom, hogy vadidegenek nézzék a lábaimat..."- fordult meg a fejemben. és ekkor elém került ez:
1 korinthus 6:19,20 "avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó szent léleknek temploma, a melyet istentõl nyertetek; (...) dicsõítsétek azért az istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az istenéi."isten teremtette azt a testet, amelyben lelked lakozik. csak egy van belőle, és ajándékba kaptad. istentől, akinek egykor minden megnyilvánulásunkkal el kell számolnunk. előbb csak embertársainknak (férjünknek, főnökünknek, a buszon szemtelenkedő pasiknak), aztán istennek (jajj, én nem akartam kacér lenni, jajj, nem akartam, hogy megfogják a fenekem, nem azért vettem fel minit...)
ha utcanőnek öltözöl, akkor utcanőként fognak veled bánni, és olyan srácoknak akad meg a szemük rajtad, akik nem feleséget keresnek. ha teleaggatod magad fülbevalókkal, nyakláncokkal, max. azt hiszik rólad, utcai ékszerárus vagy, de nem azt, hogy esztétikus. nem az a szép, ami túlzás, hanem az, ami észrevétlen. a szépség= harmónia. ez közhely. de igaz. a lydia című lapban olvastam ezt a tanácsot: vegyél fel olyan hosszú szoknyát, amelyben le mernél ülni a nagypapáddal szemben. ez jó! az én szoknyám térdig ér. aki pedig ezek után mégis úgy néz a lábaimra, az így járt. mindenki a saját szennyével számol el isten előtt. én megtérésem óta nem pakolom ki magam, mert nem akarok mindenkinek tetszeni. azt meg, akinek akarok, már megtaláltam. ismerősömmel esett meg a következő. egyszer két lány és egyiknek az anyja vásárolni mentek. megpillanottak egy csipkés hálóinget. mondja az egyik lány, húú, ez de jól néz ki. megszólal az anyuka: ezt nem vehetjük meg, mert az én kislányom teológián tanul, nem való neki. mivaaan?- kérdem én. isten nem arra kért, legyél toprongyos. igénytelen. nyakig beöltözős. csak arra, hogy vigyázz magadra, testi és szellemi egészségedre. öltözz szépen, legyen stílusod, legyen benned finomság, báj. legyél nő. annak teremtett.
a szépség: istennel való harmónia.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.