a hálaadó életmód választható. nem hinném, hogy vannak születetten pesszimisták, károgók, puffogók, önsajnálók. ez egy elhatározás. én legalábbis ilyen voltam, borúlátó, de beláttam, hogy ez így nem működik. elkezdtem imádkozni. valahogy így: "uram, csodás világot teremtettél. napot, holdat, csillagokat. engem egészségessé, értelmessé tettél. engedd, hogy minden nap meglássam a szépségeket, a soha vissza nem térő pillanatokat. jézus nevében uram, arra kérlek, formáld át a szívemet. ámen."
megtette.
ha fellök valaki a villamoson, ha bőrig áztam útközben, ha az orrom előtt zárt be a bolt, az bosszantó. idegesítő. de megéri rajta káromkodva füstölögni? ha abban a pillanatban menne ki belőled az élet, nem szégyellnéd, hogy éppen mocskolódtál, mikor meghaltál? nekem mindig ez jut eszembe. sok embernek jut ez eszébe ismerőse elvesztésekor: "jajj, miért nem mondtam többet, hogy szeretem? miért nem búcsúztam el tőle puszival azon a reggelen?" élj úgy, hogy ne kelljen sajnálnod ezeket. élj abban a tudatban, hogy isten minden pillanatodat látja, ő adta, és jól esik neki, ha megköszönöd.
1thesszalonika 5:18 "mindenben hálákat adjatok."
egy vak szerelmespár ismerősöm nem tud kettesben randizni a margitszigeten, mert kell egy kísérő, aki hazaviszi őket. örvendezz, hogy kettesben randizhatsz a pároddal.
adj hálát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.