noét nem a kegyelem mentette meg, hanem az engedelmesség - olvasom egy facebook bejegyzésben. a neten sok-sok anyagot találtam a nagy kérdésről: a kegyelem vagy a hit mentette meg noét, ami persze egy végtelen teológiai vita, de én most nem erről akarok írni.

hanem arról, ahogy a kegyelem és/vagy engedelmesség kérdéskörét megismertem az elmúlt években.

amióta csak benne vagyok ebben a meddőségi "történetben", ez a két ellenség (?) vívja harcát a szívemben.

ha kegyelemből lesz gyermekem, akkor mindegy, hogy elmegyek-e orvoshoz, megműttetem-e magam, csinálom-e a diétát, mert egyszer csak teherbe fogok esni, és kész. ha engedelmességből lesz gyermekem, akkor minden orvosi utasítást, amelyről kiderül, hogy a javamat (teherbe esésemet) szolgálja, meg kell tennem! a két végpont között persze van még egy csomó verzió is... ugyanis, ha kegyelemből lesz gyermekem, akkor elmehetek lombikra, mert isten ajándéka lesz, ha az a beültetett sejt megmarad és kifejlődik. ha viszont engedelmességből lesz gyermekem, akkor nem megyek lombikra, isten ugyanis sehol sem engedte meg a bibliában, hogy az ő mindenható voltát semmibe véve, sorsunkat saját magunk irányítva, életről és halálról döntsünk. azt mondta, hogy 1) én vagyok a te gyógyítód - ezért bármikor meggyógyíthat, azt is mondta, hogy 2) légy az özvegyek és árvák gyámolítója, tehát az örökbefogadásra is pártolja... 3) a kierőltetett örökségen nincs áldás! de sehol nem olvassuk, hogy "irányítsd a saját életedet", helyette viszont azt, hogy légy csendben, és várj az úrra, meg, hogy beülteti a meddőt a házba, mint sok gyerek anyját)!

ha kegyelemből lesz gyermekem, akkor az isten kiérdemelhetetlen ajándéka (de ha az, akkor nekem miért nem ad belőle?). ha engedelmességből, akkor igenis végig kell csinálnom türelemmel és hittel minden tanácsot, vizsgálatot, kezelést, stb., és hinni abban, hogy ezt várja el isten és meg is lesz az eredménye - vagyis, az engedelmességet isten megjutalmazza, tehát, a gyermekáldás egy kiérdemelhető dolog.

nagy különbség.

hol van tehát a határ az engedelmesség és a kegyelem között? melyikre támaszkodjunk, melyikben bízzunk? nem csak ebben az élethelyzetben, mindegyikben nagy kérdés - más-más úton indulunk el, ha egyikben bízunk, vagy, ha a másikban.

összegyűjtöttem az ide vonatkozó igéket:

kegyelem:

„amit isten megígért, azt csak hit által kaphatjuk meg. ez azért van így, hogy ajándékba kapjuk, kegyelemből.” (róma 4:16)

„ha kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján — különben a kegyelem nem lenne kegyelem.” (róma 11:6)

engedelmesség:

„ne felejtsétek, hogy végig az úton ő táplált bennünket a mannával, amelynek hírét sem hallották őseink. mindezt azért tette, hogy engedelmességre tanítson, próbára tegyen, és végül megáldjon bennünket mindenféle jóval.” (5mózes8:16)

„vajon örömmel fogad-e az örökkévaló égőáldozatot és véresáldozatot engedelmesség helyett? bizony, inkább kívánja, hogy szavát megfogadd, mint a sok-sok áldozatot! jobb, ha engedelmesen követed parancsát, mint ha kosok kövérjét áldozod neki!” (1sámuel15:22)