myjesus

"a szeretetben élők mélyre látnak, a reménységben élők messze látnak, a hitben élők mindent másképp látnak."

na, most szólj hozzá!

  • shellwork: Nagyon megható írás és egyben nagyon szép is! Én... (2016.01.22. 20:38) az utolsó pillanatig...
  • sterretje: @mammka2: szigorúan cukor- és adalékanyag-mentes... (2016.01.20. 08:28) ott állt gedeon...
  • mammka2: Most csak annyit írok,hogy itt voltam,de gondolk... (2016.01.08. 11:07) kegyelem vs. engedelmesség
  • Márti Horváth: Kedves Timi, kuldtem neked egy uzenetet fb-n, ne... (2016.01.04. 12:17) bűne az annak...
  • Judit70: Tegnap ezen rég hallott a mondaton gondolkoztam,... (2015.09.19. 07:22) *barátnőmtől*

ők olvasnak engem:

free counters

kincsre leltem jézusban

Daisypath Anniversary tickers

2016.01.05. 10:36 sterretje

az utolsó pillanatig...

az elmúlt másfél évben egy nyomorúságos helyen dolgoztam. a munkát szerettem ugyan, hiszen gyermekekért dolgozhattam, ami a lételemem... a hangulat és a hely "többi szereplője" viszont a végletekig megpróbálta a türelmemet és nullára gyalulta az önbecsülésemet.

voltak azonban olyan pillanatok, melyeket sosem felejtek el, és amelyek által, úgy hiszem, isten tanított.

a kórházban töltött napok, hetek sokszor a gyerekek rövid földi életének utolsó epizódjai voltak. a gondosan manikűrözött, sminkelt, kopasz fejét kendőbe burkoló kamaszlány tekintetét akkor is fel fogom tudni idézni, amikor már nem mosolyog vele többé senkire. azt az anyát sem tudom (és nem is akarom) elfelejteni, akit egy óriási doboz legóval ajándékozhattam meg - a fia alig egy órája volt túl az életmenő műtéten - a nő pedig olyan örömmel ragadta meg az ajándékcsomagot, mintha aranyat adtam volna a kezébe... az a játék jelképezte neki az életet - azt a tényt, hogy még él az, akinek ő ezt átadhatja!

de leginkább annak a tizenéves kislánynak az emléke égett bele a szívembe, akinek egy vaskos ifjúsági regény volt a karácsonyi kívánsága. persze, amikor megkaptam a nevét és a kérését, még róla sem tudtam, hogy haldoklik, így nagy örömmel és izgalommal rohantam előző este a könyvesboltba megvenni az áhított könyvet. másnap megittam az irodában a reggeli kávémat, és a könyvvel a hónom alatt elindultam az osztályra. az ajtóban két piros ruhás, magas férfi került mögém, így mentünk végig a folyosón. kiderült, hogy ugyanoda megyünk. én átadtam a könyvet, ők elvitték a kislányt. egy gyermekhospice házba szállították. négy nappal később pedig már az angyalok olvastak fel neki.

majdnem elkéstem. mégis odaértem, és egy utolsó mosolyt még csaltam csontra fogyott arcára.

a "majdnem"-ek, és a "ha"-k, valamint a "már késő"-k másfél év alatt kikoptak a szótáramból... vagy legalábbis értelmüket és erejüket vesztették. 

valamit megértettem abból a felfoghatatlan szeretetből és rendíthetetlen tényből, hogy isten sosem mond le rólunk. hisz bennünk, hisz abban, hogy megérintheti, megváltoztathatja az életünket, a halálunk előtti utolsó pillanatig. és lép, és megteszi, és hív!

és erre a szolgálatra bátorít minket is, a szolgáit. arra kér, hogy ne mondjuk azt, hogy "ugyan, már késő". vagy, hogy "mit ér az az ajándék, érzelem, simogatás, szó..."? mert sokat ér. (őneki is, a megajándékozottnak is, és végső soron nekünk is...)

„örök életet ad azoknak, akik kitartóan törekednek jót tenni” (róma 2:7)

„ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek! ha kitartóan végezzük a munkánkat, akkor majd a maga idején aratni is fogunk! (galata 6:9)

8 komment

Címkék: könyv gyermek ajándék munkahely gyermekklinika


A bejegyzés trackback címe:

http://myjesus.blog.hu/api/trackback/id/tr548238532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

mammka2 2016.01.05. 11:27:37

Ajándék nekem,hogy újra írsz!♥
Megríkattál,de nem baj.
Több haldoklót kísértem már el utolsó útjain,az elmúlt évtizedben , fájdalmas volt, de olyan kincsekkel gyarapodtam lelki értelemben,amiket nem cserélnék semmi másra.Az Úr velünk volt, ő formálta a szenvedést igazgyöngyökké,és velünk együtt sírt.

Áldás voltál ott ,ahol voltál! Jól értem,hogy már nem dolgozol ott?
Isten áldjon!
A blogom: www.antikcsipke.blogspot.hu

sterretje · www.gportal.hu/alekszatim 2016.01.05. 12:00:52

@mammka2: <3 köszönöm szépen, hogy megosztottad ezt. jó kis megerősítés. "áldássá válik a nyomorúság" - annyira paradox, és mégis annyira igaz. igen, novembertől egy remek helyen ténykedem: inkább írás, mint szervezés, és inkább szakma, mint emberekkel foglalkozás... de persze itt sem tétlenkedem, ha jótékonykodásra kerül a sor... ;)

kereso · http://kereses.blog.hu 2016.01.06. 09:24:54

Nagyon inspiráló, köszönöm!

Egy blogos tanács, szerintem érdemes beleraknod egy-egy illusztrációt minden bejegyzésbe, az segít a megosztásokban. Szerintem jó lenne, ha többen megismernék a blogodat.

acta est fabula 2016.01.06. 11:03:10

mármint képre gondol az "illusztráció" alatt...

sterretje · www.gportal.hu/alekszatim 2016.01.06. 11:50:57

@kereso: köszönöm a tanácsot. régen erre is ügyeltem, most ez elmaradt, de igazad van, és megfogadom!

shellwork 2016.01.21. 21:45:28

Tetszik a bejegyzésed! Segített végiggondolnom mai nehézségeim az állhatatosságom vagy inkább annak hiánya szempontjából.
Kitartást kívánok Neked a vállalkozásodhoz! Én pl. a Számok Könyvét képtelen lennék elolvasni, a Tóbiás Könyve pedig akárhányszor jöhet és vannak bőven még más kedves részek is.

shellwork 2016.01.22. 20:23:18

Hozzászólásomat természetesen az "ott állt gedeon" poszthoz szántam, csak kivitelezés közben valami történhetett, elnézést.

shellwork 2016.01.22. 20:38:03

Nagyon megható írás és egyben nagyon szép is! Én azt remélem, hogy az utolsó pillanat után is törődik velünk. :) a mikéntjét persze nem tudom.
Én most olyan időszakot élek, amikor be kell látnom, hogy nem tudok annyit jótékonykodni mint eddig, mint amennyit szeretnék folyamatosan.