nyár óta nem írtam arról, mennyit tanulok a kerten, a természeten keresztül istenről - ha sikerül az agyamat lecsendesítve járnom az utam.

egy hétvégi, szép őszi napon csipkebogyó-gyűjtésre szántuk el magunkat. kettesben felsétáltunk a hegyre, ahonnan békességes, mesés látvány tárult elénk. szusszantunk egyet, majd dániel vörösen izzó bokrokat kutatott fel, én meg szedni kezdtem a bogyókat. órákig szöszmötöltünk. nagyon lassan telt a kosár… a szúrós ágak véresre szaggatták kesztyűtlen, „szedő kezemet”: nem kímélték az érzékeny körömágybőrt, és a tenyeremet sem.

később, egyhetes szárítás után aztán nekiláttunk a lekvárfőzésnek. a kavargatástól és a passzírozástól végül már remegtek a karjaim, mégis, másnap örömmel és büszkeséggel tettem a polcra a négyüvegnyi vörös, egészséges kincset.

lekvárt venni a boltban is lehet. tudom. de ebben benne van egy séta, egy családi lekvárfőző nap, a várakozás öröme, meg egy összeszurkált és remegő kéz emlékképe. megfizethetetlen.

és, hogy mit tanított nekem isten mindezeken keresztül?

a jó dolgokért, ahhoz, hogy igazán értékelni tudd, szenvedned és dolgoznod kell.

a szenvedés útja hosszú, és magasra visz - egy kietlen és magányos hegytetőre akár… de rengeteg dolgot tanulhatsz magadról, másokról és istenről, amíg végigjárod azt.

a szenvedés útját egyedül kell járnod. lehetnek melletted olyanok, akik feltérképezik a bokrokat, fogják a másik kezedet, de mégsem óvhatnak meg: az ágak akkor is véresre szaggatnak.

ha néha távolabbról, kellő „magasságból” nézed életed alakulását, meglátod, hogy annak ellenére, hogy nehéz az út – gyönyörű is egyben.

a szenvedés helyett választhatod a könnyebb/gyorsabb utat is, megvásárolhatsz/elvehetsz/kihagyhatsz sok mindent… de akkor rengeteg tanulságtól, élménytől, emléktől fosztod meg magad.

más ugyan megpróbálhatja elvitatni, lekicsinyelni szenvedésed mélységét, a szenvedés azonban nem összemérhető, nem lebecsmérelhető: mindenkire annyi vár, amennyit el tud viselni.

isten mindig jelen van, mellettünk áll a szenvedésben. akkor is, amikor nem akarjuk észrevenni őt.

ézsaiás 63:9 „az örökkévaló is részt vett minden szenvedésükben, és jelenlétének angyala megszabadította őket. szeretetében és könyörületében megváltotta,  fölkarolta és hordozta őket…”

jános 16:33 jézus mondja: „ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.”

róma 8:35 „mi választhat el bennünket krisztus szeretetétől? elnyomás, szenvedés, nyomor, nehézségek, üldözés, éhínség, ruhátlanság, életveszély, vagy akár ha meg is ölnek bennünket? nem, egyik sem!”

zsoltárok 119: 71 „hasznomra vált a szenvedés, mert megértettem, és megjegyeztem törvényedet!”