zsoltárok 41:4-12 "örökkévaló, kegyelmezz nekem, gyógyítsd meg lelkemet! (...) ha meglátogat valaki, csak üres szavakkal vigasztal (...). akik gyűlölnek, összesúgnak mögöttem, rosszat gondolnak rólam: „biztosan vétkezett, azért beteg, gyógyíthatatlan, fel se kel többé!” (...) csak te légy jóindulattal hozzám, örökkévaló! segíts, hogy felkeljek (...) ne engedd, hogy ártsanak nekem! ebből látom, hogy szeretsz, és nem te küldted őket ellenem. mivel ártatlan vagyok,
megtartasz, és jelenlétedben lakhatok örökké."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.