a mozgalmas, bizonyságokkal teli hétvégét nagy pofára esés követte. (kiderült ugyanis, hogy a három hónapja folytatott ir diéta nem csak, hogy nem vitte le az inzulinomat a várandóssághoz szükséges szintre, hanem még tovább emelkedett az érték: a vágyott húsz alattihoz képest a szombati szúrások alapján nyolcvanas). a költözés-lakhelykérdés-gyermekteleség keserű, végtelennek tűnő bűvköréből most a napi remény elmélkedése emeli ki a lelkemet:
„végzetes hiba azt feltételezni, hogy isten az életed céljául az anyagi jólétet vagy a világ szemében való népszerűséget jelölte ki. a gazdag élet a legkisebb mértékben sem kötődik az anyagi jóléthez. a hűség az úrhoz nem jelent biztos sikert a karrieredben vagy akár a szolgálatban. soha ne összpontosíts ideiglenes kincsekre.
pál hű volt, mégis börtönbe vetették. keresztelő jános hű volt, mégis lefejezték. hűséges emberek milliói váltak mártírrá, mindenüket elvesztették, vagy életük végéhez érve semmit sem tudtak felmutatni. de az élet vége nem maga a vég!
amikor az életed nehézségekkel van tele, mikor a kétely gyötör, vagy azon gyötrődsz, hogy érdemes-e krisztusért élni, jusson eszedbe, hogy még nem vagy otthon. halálod pillanatában nem otthonodat hagyod el, hanem az otthonodat találod meg.”
2korinthus 4:18 „nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.