myjesus

vasárnap egy izgalmas gondolatmenetet „kaptam el” a gyülekezetben, amelyen azóta is sokat rágódom. „ahogyan a családi vacsoránál nem hagyják ki az apát a beszélgetésből, ugyanúgy, mi sem hagyhatjuk ki istent, a mi mennyei atyánkat az életünk…

mostanában sokat gyalogolok. reggel munkába, este pedig onnan haza, vagy éppen a gyülekezetbe. harmadik hete „sétálgatok” napi tizenöt kilométert. azért teszem ezt, hogy a vakvezető tanonc jószágunk minél több „félelmetes” szituációba keveredjen: találkozzon…