teréz anya egyszer azt mondta, a missziónk otthon kezdődik: „ossz szeretetet, bárhová mész: legfőképpen a saját házadban… (…) légy isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban.”

a mai ige szintén azt mondja, hogy az otthonod az első missziós területed: „(jézus) szülei már visszaindultak názáret felé, amikor észrevették, hogy eltűnt. a templomban keresték utoljára. (…) mikor józsef és mária rátaláltak, már megdöbbentette a templom legnagyobb tudású tanítómestereit. jézus már kisfiúként is érezte isten hívását. és mit tett ezután? tanítványokat toborzott és prédikációkat mondott? nem, hazatért szüleivel, és kitanulta apja mesterségét. neked is ezt kell tenned! mielőtt nagy dolgokat próbálnál tenni istenért, menj haza, szeresd a családodat, és végezd jól a munkádat! „de engem isten misszionáriusnak hívott” – mondod. nagyszerű – az elsődleges missziói területed ugyanis az, ahol élsz! miből gondolod, hogy hinni fognak neked azok, akik alig ismernek, ha nem vagy hiteles azok előtt, akik a legjobban ismernek? az emberszeretet otthon kezdődik!”

élesen marnak belém ezek a mondatok, hiszen, úgy értelmeztem a bibliából (és úgy is tapasztaltam), hogy jézus éppen az ellenkezőjéről beszél: „senki sem lehet próféta a saját hazájában”. vagyis életed megváltozását, hitedet, megtérésedet, isten felé fordulásodat azok fogadják el legkevésbé, akikkel addigi éveidet, évtizedeidet leélted. hiába zúdítod rájuk újonnan szerzett szeretet-áradatodat, hiába sugárzol jókedvet egész nap: családtagjaid, barátaid azt hiszik, megőrültél, szektás lettél, vagy csak simán hazug, kétszínű emberré váltál, aki majd egyszer visszaváltozik. akarják a „régit” vissza! aztán csodálkoznak, megdöbbennek, szívedre beszélnek, kinevetnek. és, ha mindezeken túl vannak (ez évekbe, évtizedekbe kerülhet!), akkor talán meglátják változásod mögött annak kiváltóját is: jézust… és belátják, hogy nekik is boldogságot hozhat a vele való találkozás…

de, ha sikerülne is megvalósítanod mindezt (elárasztani őket szeretettel, egy hiteles és derűs életet élni előttük), ennek nagy ára van: átbőgött éjszakák, hangos viták, lenézés, megmosolygás, kemény bírálatok és még sorolhatnám... a kimenetel is kétes: nem biztos, hogy valaha is őszintén elfogadják újjászületett énedet, arra pedig pláne nincs garancia, hogy egyszer családod tagjai is befogadják a szívükbe jézust.

ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ne is tégy kísérletet arra, hogy elmagyarázd, mit érzel, milyen változáson mentél keresztül, amióta hitre jutottál… de fontos tudni azt, hogy családod megváltozása, megtérése nem rajtad múlik, nem a te felelősséged, terhed. (jézus is megtett minden tőle telhetőt: visszament szülőhazájába, ott is megpróbált gyógyítani, beszélni a hitről, de az emberek, a “sajátjai” elutasították, ami viszont nem az ő felelőssége volt.) isten szabad akaratot adott mindenkinek. tedd meg tehát a részed, de aztán tedd le a hamis felelősség terhét (mondom ezt magamnak is!), és hagyd, hogy családod, barátaid szabadon döntsenek: kell-e nekik jézus, vagy nemet mondanak az ő szelíd hívására.

zsoltárok 101:2 “tökéletes szívvel akarok élni házamon belül”