myjesus

lesznek, akik a következő sztorira annyit mondanak: na, persze, szerencséje volt, ennyi. lesznek olyanok is, (akik hisznek az ima erejében), akik újabb megerősítést kapnak arról, hogy isten, aki a fület teremtette, hall is, sőt meghallgat (és válaszol).

minden vasárnap, közvetlenül az istentisztelet előtt van arra lehetőség, hogy aki szeretné, elmondhatja, miként tapasztalta meg az elmúlt időben isten szeretetét, gondoskodását. ebből a bizonyságtételből aztán mások erőt meríthetnek, erősödhet hitük. számomra mindig egy feledhetetlen élmény, ha az a lány gurul ki bizonyságot tenni, akiről már régebben is írtam (és aki egy súlyos betegség miatt veszítette el az egyik lábát, ezért van kerekesszékbe kényszerítve).

most elmesélte, hogy néhány nappal ezelőtt tömegközlekedéssel akart eljutni valahova, de útközben egy járdaszigetről lecsúszva, kitört a kerekesszékének az egyik első kereke. a „defektre” már fel volt készülve, pumpa és gumiragasztó volt a táskájában, de csavarhúzó és a kerekekhez szükséges speciális csavarok nem voltak nála. leült egy szűk járda melletti falhoz, és felhívta a testvérét, de mivel az az ország másik felében járt éppen, nem tudott rajta segíteni. a lány kétségbe esett, és imádkozott, hogy ott, a blaha lujza tér kellős közepén hadd találjon valahogy egy autószerelő műhelyt (ez mondjuk elég esélytelen, lássuk be…). rövidesen arra járt egy férfi, akit nagy bátran megszólított. kiderült, hogy a férfi a nemtommilyen egyetem mérnöki karának valakicsodája, és a lány éppen ennek a karnak a hátsó bejáratánál ült kétségbeesve. a férfi segített neki bejutni az egyetemre, ahol rögvest megszerelték a kerekesszékét, sőt, speciális csavarokkal és csavarhúzóval is ellátták a biztonság kedvéért, és a jövőbeni balesetek elkerülése érdekében. ennyi a történet. egy hétköznapi csoda.

márk 11:24 „amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.”