myjesus

"a szeretetben élők mélyre látnak, a reménységben élők messze látnak, a hitben élők mindent másképp látnak."

na, most szólj hozzá!

ők olvasnak engem:

free counters

kincsre leltem jézusban

Daisypath Anniversary tickers

2011.06.29. 09:06 sterretje

töltsd be a szereped! (na jó, de mi az?)

néha roppant nehéz tisztán látnom abban a kérdésben, hogy isten mit vár el tőlem, mekkora felelősséget ró rám ebben a földi életben. például, amikor megnyugszom abban, hogy „elég”, ha neki tetsző életet élek (lásd 1péter 1:15 „szentek legyetek teljes életetekben”), és törekszem a becsületes, szerény, mégis sugárzó, mások számára is példaértékű életre (ami nem könnyű!), akkor eszembe jut a nagy misszióparancs, hogy ti. „menjetek el szerte a világba, és beszéljetek jézusról, és tanítsátok őket a hit útjára”. tehát akkor nem elég individuálisan, vagy maximum család szintjén isten szerint élni, ki kell lépnünk, és beszélnünk kell jézusról másoknak is, hogy megismerve őt, nekik is szabadabb, békésebb életük legyen?!

aztán, amikor például megnyugszom abban, hogy egy embernek elmondtam jézus örömhírét, és „kész”, megtettem, ami tőlem telt, a többi rajta áll, hiszen isten szabad akaratot adott neki, akkor belém hasít az ige, mely szerint az igével elő kell állnunk alkalmas, alkalmatlan időben… tehát bárkivel, bárhol, bármikor találkozom, beszélnem kellene az úr dolgairól, arról, ahogyan engem megváltott, megváltoztatott, és arról, hogy ez a boldogság bárki számára, bármikor elérhető.

akkor hát hol vannak a határok? és egyáltalán: tudok én valamit tenni isten országáért, vagy, mivel ő hatalmas és szuverén, bármit teszek én, ő akkor is megcselekszi, amit eltervezett a világ kezdetén?

ha azt hinném, hogy istennek mindegy, mit teszek, vagy hogyan élek én, ő akkor is kivitelezi a tervét, akkor azt mondanám, hogy isten maga a „sors”, az a végzet, ami akkor is bekövetkezik, ha az ember „fejre áll”. de ezt nem teszem, mert nem hiszem, hogy van megváltoztathatatlan, minden áron bekövetkező „sors”, hanem abban hiszek, hogy istennél mindig van visszaút, kiszállás, szakítás a „végzettel”, mindig van (jó irányba történő) változtatási lehetőség. így azt gondolom, hogy van felelősségünk abban, hogy milyen életet élünk itt a földön. isten munkatársai vagyunk abban a feladatban, hogy országa már itt a földön eljöjjön, vagyis, hogy az emberek élete boldogabb legyen. egy istent választó ember, aki elmegy egy szeméttelepen élő kolónia közé, és megtanítja élni, játszani, szeretni, olvasni és számolni az ottani gyermekeket, az megváltoztat egy (vagy több) sorsot, isten tetszésére.

isten munkatársai vagyunk azért is, mert ő arra kér minket, hogy szüntelenül imádkozzunk. a betegekért, a családunk megtéréséért, az ő népéért… neki nagyon nem mindegy, mi van a szívünkben: eszetlen tobzódás a földi javakban, vagy szeretet és aggodalom a másik emberért? az imával kifejezzük felé, hogy nem a testi dolgokra nézünk, nem azok fontosak nekünk, hanem az isteni, örökkévaló dolgok. isten azt mondta, hogy imáinkkal siettethetjük az örök boldogság eljöttét: vagyis a vele való, fájdalom, könnyek és szeretetlenség nélküli létet. ez a felelősségünk. ez a szerepünk a földön. a másokért élés, és az imádkozás. nem kis feladat.

1korinthus 3:9 „isten munkatársai vagyunk”

2 komment

Címkék: szerep jézus ima elhívás


A bejegyzés trackback címe:

https://myjesus.blog.hu/api/trackback/id/tr443023756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Judit70 · http://janos738.blogspot.com/ 2011.06.30. 06:32:16

Annyiféle dolog van, amit Isten bízott ránk. És mindannyian kaptunk különféle ajándékokat.

Judit70 · http://janos738.blogspot.com/ 2011.06.30. 06:34:40

Ma nekem az (aktív) öltözködés: Kol 3:12 Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;
Kol 3:13 Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, aképpen ti is;
Kol 3:14 Mindezeknek fölébe pedig [öltözzétek föl] a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.
Kol 3:15 És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.
süti beállítások módosítása