myjesus

egy hét várakozás, egy eltévedt kézbesítő „előkerülése” és egy vámáru-nyilatkozat kitöltése után, végre megkaptam e-book olvasómat. az amazontól rendelt á-ötös méretű csodamasina arra jó, hogy az ember több száz könyvet, (gyakorlatilag az egész könyvtárát) tárolja rajta és olvasson, olvasson, olvasson, amikor csak ideje és kedve tartja. 

rengeteg könyvet szeretnék elolvasni, így azt sem tudtam, melyikkel kezdjem. végül egy ukrán író regényével kezdtem, amelyet két este alatt „ki is végeztem”. a vak muzsikus „meglepő módon” egy vak fiatalember első harminc évét mutatja be. a csodás, de hosszadalmas természeti leírások mellett a könyv a fiú lelki fejlődését-vívódását, életcél-keresését írja le.

a vak fiú egy ukrán vidéki birtokon nevelkedik, semmit sem kell tennie, mindene megvan, a szülei még a széltől is óvják. sejti azonban, hogy ez az élet így, bezárva vaksága és jóléte börtönébe, nem teszi boldoggá. petya később egy vidéki búcsúba kerül, ahol megtapasztalja, hogy a vak embereket mennyire megveti a társadalom, és, hogy egyetlen lehetőségük az életben maradásra a koldulás. mégsem tud örülni jólétének, hazatérve tovább emészti valami, az, hogy az ő életét valaki más éli, mások élik, és nem lehet önmaga. soha sem tudhatja meg, hogy hogyan is boldogulna az életben, ha erre nem kap lehetőséget. végül nagybátyja viszi ki az erdőszélre, hogy petya két vándorló vak ember mellé szegődhessen. egy évig járták így a városokat és falvakat: három vak ember, összekapaszkodva, koldulva, saját magukra támaszkodva. a férfi, megtapasztalva az életet, megismerve saját határait, egy év után hazatért, elvette gyermekkori szerelmét, és ismert zenész lett.

mások helyett élni, őket megvédeni saját maguktól vagy az „élettől”, a problémáktól, nem lehetséges. tudom, ez közhely. mégis, rengetegen tesszük ezt, észrevétlenül. nem vesszük tudomásul, hogy mások helyett nem tudunk bűnbánatot tartani, (miért imádkozunk az elhunyt mama lelki üdvéért, ha ő maga sosem kereste istent?), nem tudunk bocsánatot kérni mások helyett… nem tudjuk anyaként egy elhagyó apa szeretetét átadni, nem tudunk mások helyett becsületesen élni, istent sem követhetjük családtagjaink helyett.

egyedül jézus az, aki tenni tudott valamit valaki helyett: meg tudott halni helyettem. (és helyetted is megtette!) vállalta, hogy meghal a kereszten, noha ő bűntelen volt. ezzel az engedelmességgel kiengesztelte istent, és helyre hozta az emberi engedetlenség és bűn miatt megromlott isten és ember közötti barátságot. aki hisz jézus szabadításában, vérében, megváltásában, az ige szerint kegyelmet nyert istentől. egyedül jézus az, aki helyettünk tenni tud valamit: elénk élte azt az életformát, ami számunkra is kizárólagosan értelmes lehet itt a földön.

máté 10:38 jézus mondja: „és a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.”