vasárnap egy vendég lelkipásztor hirdetett igét a gyülekezetünkben. a felesége orvosként dolgozik leukémiás betegek között. úgy jár-kel a halállal elfüggönyözött, nyomorúsággal kikövezett szobákban, mint egy kinccsel megrakott láda, hiszen az ő szívében már ott él krisztus, aki halála után várja őt az örök életben. ez a kincs bárki számára elérhető, nem kerül pénzbe, nem kell érte mást tenni, csak bűneink bocsánatát kérve, behívni jézust a szívünkbe. és attól a perctől kezdve (amely lehet életünk utolsó pillanata is) a halál utáni létünk garantált: isten szerető szemei előtt élhetünk mindörökké. a doktornő ezért bármikor kész arra, hogy kincséről, jézus megmentő kegyelméről beszéljen a betegeknek. volt olyan, hogy erre maga isten szólította fel: olyan késztetést érzett arra, hogy beszéljen egy fiatal lánynak a megváltról, hogy nem tudott ellenállni. beszélt. a lány boldogan vallotta be, mennyire vágyott már a megtérésre, a terhek letételére, az isteni békére. később ezzel a békével hunyta le a szemét örökre. a doktornő megtanulta, amiről én sokszor elfeledkezem: nem késlekedhetünk, nem késhetünk. beszélnünk kell jézusról.
a lelkész mesélte néhány perccel később, hogy az anyai nagyapja masszív alkoholista volt (tudjuk, ez mit is jelent egy család életében). valaki a környezetében tudta, hogy nem késlekedhet: beszélt hát neki jézusról, a szabadítóról. a férfi megváltozott. megtért, letette az alkoholt, és soha többé nem ivott. boldogan, örömtől (és nem bortól) ittasan ment végig parasztházának sok-sok szobáján, és „beimádkozta” a helyeket. „istenem, áldd meg a szobát! uram, ez a konyha is a tiéd, nincs helye többé alkoholnak, nem maradhat az ördög, itt jézus az úr!” végül a kerti budira is kiszaladt, megáldotta azt is. eladta a szőlőjét, a kocsmáját. sok-sok év múlva, tisztán, az élettel betelve, isten békéjétől kísérve halt meg.
sokszor nem tudjuk, milyen lesz a fogadtatás, ha elkezdünk hitünkről beszélni. azonban kockáztatnunk kell: ki kell lépnünk komfortzónánkból, meg kell kockáztatnunk a visszautasítást, hiszen valakinek ez az életet jelentheti.
2 timóteus 4:2 „hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben”
apostolok cselekedetei 10:42 „(jézus) megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2011.01.27. 18:21:02