myjesus

"a szeretetben élők mélyre látnak, a reménységben élők messze látnak, a hitben élők mindent másképp látnak."

na, most szólj hozzá!

ők olvasnak engem:

free counters

kincsre leltem jézusban

Daisypath Anniversary tickers

2011.01.17. 21:13 sterretje

uram, áldd meg a budit!

vasárnap egy vendég lelkipásztor hirdetett igét a gyülekezetünkben. a felesége orvosként dolgozik leukémiás betegek között. úgy jár-kel a halállal elfüggönyözött, nyomorúsággal kikövezett szobákban, mint egy kinccsel megrakott láda, hiszen az ő szívében már ott él krisztus, aki halála után várja őt az örök életben. ez a kincs bárki számára elérhető, nem kerül pénzbe, nem kell érte mást tenni, csak bűneink bocsánatát kérve, behívni jézust a szívünkbe. és attól a perctől kezdve (amely lehet életünk utolsó pillanata is) a halál utáni létünk garantált: isten szerető szemei előtt élhetünk mindörökké. a doktornő ezért bármikor kész arra, hogy kincséről, jézus megmentő kegyelméről beszéljen a betegeknek. volt olyan, hogy erre maga isten szólította fel: olyan késztetést érzett arra, hogy beszéljen egy fiatal lánynak a megváltról, hogy nem tudott ellenállni. beszélt. a lány boldogan vallotta be, mennyire vágyott már a megtérésre, a terhek letételére, az isteni békére. később ezzel a békével hunyta le a szemét örökre. a doktornő megtanulta, amiről én sokszor elfeledkezem: nem késlekedhetünk, nem késhetünk. beszélnünk kell jézusról.

 

a lelkész mesélte néhány perccel később, hogy az anyai nagyapja masszív alkoholista volt (tudjuk, ez mit is jelent egy család életében). valaki a környezetében tudta, hogy nem késlekedhet: beszélt hát neki jézusról, a szabadítóról. a férfi megváltozott. megtért, letette az alkoholt, és soha többé nem ivott. boldogan, örömtől (és nem bortól) ittasan ment végig parasztházának sok-sok szobáján, és „beimádkozta” a helyeket. „istenem, áldd meg a szobát! uram, ez a konyha is a tiéd, nincs helye többé alkoholnak, nem maradhat az ördög, itt jézus az úr!” végül a kerti budira is kiszaladt, megáldotta azt is. eladta a szőlőjét, a kocsmáját. sok-sok év múlva, tisztán, az élettel betelve, isten békéjétől kísérve halt meg.

 

sokszor nem tudjuk, milyen lesz a fogadtatás, ha elkezdünk hitünkről beszélni. azonban kockáztatnunk kell: ki kell lépnünk komfortzónánkból, meg kell kockáztatnunk a visszautasítást, hiszen valakinek ez az életet jelentheti.

 

2 timóteus 4:2 „hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben”

 

apostolok cselekedetei 10:42 „(jézus) megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.”

1 komment

Címkék: megtérés szabadulás


A bejegyzés trackback címe:

https://myjesus.blog.hu/api/trackback/id/tr132591502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2011.01.27. 18:21:02

Hű,de szokatlan cím! Nagyon erős tanítás: >>"sokszor nem tudjuk, milyen lesz a fogadtatás, ha elkezdünk hitünkről beszélni. azonban kockáztatnunk kell: ki kell lépnünk komfortzónánkból, meg kell kockáztatnunk a visszautasítást, hiszen valakinek ez az életet jelentheti."<< Szeretnék ebben_is_ erős lenni. Köszönöm!
süti beállítások módosítása