myjesus

"a szeretetben élők mélyre látnak, a reménységben élők messze látnak, a hitben élők mindent másképp látnak."

na, most szólj hozzá!

ők olvasnak engem:

free counters

kincsre leltem jézusban

Daisypath Anniversary tickers

2011.01.17. 20:25 sterretje

a (megtört lábú) bárányok hallgatnak

azt mondják, jó, ha az ember nem felejti el, honnan jött, és tudja, merre tart. azt sok éven át nagyon jól tudtam, honnan jöttem, de abban már kevésbé voltam biztos, merre tartok. egyet tudtam csupán: azt, hogy nem akarok a mezőgazdaságban dolgozni soha többé. az örökös bizonytalanság, monotonitás, fizikai fájdalom, rideg bánásmód, amely ezt az életformát jellemzi, beleivódott a szívembe. tudtam, hogy innen csak egy út van számomra: és az az ellenkező irány.

 

ma már jól tudom, merre tartok, és a „honnan jöttem”-et sem felejtettem el, csak éppen már nem látom olyan szörnyűnek azokat az éveket sem, amelyeket a viszontagságos körülmények között, izzadva, görnyedve töltöttem el. azt mondja a biblia, aki istent szereti, annak minden a javára van. még a rossz is. és valóban: mára már ezek az élmények is bölcsességgé, tapasztalattá nemesülve gazdagítják az életemet. hálás vagyok, hogy megtanultam szívósan küzdeni, kitartóan munkálkodni, reményteljesen várni egy nehezebb folyamat végét… rengeteg időt töltöttem a szabadban, nem árt hideg vagy meleg, megszoktam, belekeményedtem a világ dolgaiba. és ez hihetetlenül jó érzés. sőt, ma már azt is sajnálom, hogy ezeket az éveket nem töltöttem több tanulással, nem figyeltem meg jobban a növények és állatok tartását, nevelését, növekedését… ha ezt megtettem volna, ma sokkal többet mondana a biblia is számomra. hiszen az ige tele van természeti képekkel, hasonlatokkal, amelyeket, ha ismer az ember, megérti, hogy mit is akar isten tanítani minden egyes fűvel, fával, állattal…

 

most például hallottam egy történetet, mely szerint a juhpásztor a sokszor elkószáló bárányt úgy tanítja engedelmességre, hogy minduntalan elmegy érte, de végül maga töri el a jószág lábát, hogy többé ne tudja társait is elszakítani és rossz útra terelni. amíg a csontja be nem forr, a pásztor a vállára veszi, és úgy viszi. gyógyulása után az egykor tévelygő juh soha nem hagyja el pásztorát, hanem engedelmesen, hallgatva szavára, mindvégig követi őt.

 

sajnos, nem tudom, hogy ez a gyakorlat valóban így zajlik-e, de mindenesetre sokat tanít engem istenről. a tévelygő embert, aki minduntalan eltávolodik az úristentől, a maga útját járva, sokszor másokat is bűnre csábítva, az isten maga menti meg, és viszi vissza magához, az ő szerető közelségébe. ennek ellenére a gőgös, önző embert csak elhúzza a szíve, mígnem a pásztor jön, és megtöri a lábát (szívét, anyagi biztonságát, karrierjét, magabiztosságát…), hogy a sebek beforrasztása után ne vágyjon már másra, csak pásztora vigyázó közelségére.

 

jános 10:11 jézus mondja: „én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.”

 

jób 5:17, 18 „boldog ember az, a kit isten megdorgál; azért a mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.”

Szólj hozzá!

Címkék: jézus bárány


A bejegyzés trackback címe:

https://myjesus.blog.hu/api/trackback/id/tr742591355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása