myjesus

szentföldi utunkat a nyolcadik napon rontotta el egy olyan rosszullét, amelyre legrosszabb álmomban sem gondoltam volna: a légkonditól torokgyulladást kaptam, valami ételtől lázas-hányásos remegést, amely a havonta esedékes hasgörccsel társult, és küldött teljesen padlóra. mindez…

jeruzsálembe érkezésünkkor már jócskán besötétedett, így a hotelünkből, az olajfák hegyéről rögtön a csodás kivilágított várost láthattuk. ez a hely is tökéletesen más volt, mint az előző napokon látottak, és a tíz nap alatt nem is volt ugyanolyan hangulat sehol…

az eilati pihenő után nekiindultunk északnak. a masszada erődbe egy felvonó vitt, és mielőtt megtekintettük a romokat, egy film segítségével mutatták be, micsoda heroikus küzdelem folyt itt krisztus után egy pár évvel, jeruzsálem lerombolása után. a zsidók ide, ebbe az erődbe…

végre eljött a nagy nap: elindultunk a szentföldre, ahová én személy szerint megtérésem óta, négy éve vágyom, és amiért egy éve imádkozom. a tíznapos ottlétet egy kétnapos eilati pihenővel kezdtük, hogy aztán délről bebarangolhassuk az egész országot. édes drágámmal úgy…