myjesus

"a szeretetben élők mélyre látnak, a reménységben élők messze látnak, a hitben élők mindent másképp látnak."

na, most szólj hozzá!

ők olvasnak engem:

free counters

kincsre leltem jézusban

Daisypath Anniversary tickers

2010.08.29. 18:37 sterretje

gratia praeveniens

kölcsönkaptam egy könyvet. „meghökkentő kegyelem” a címe, és meglepő módon a kegyelemről szól. :) arról az ingyenes, feltétel nélküli szeretetről, amellyel isten szeret minket. tévedés ugyanis azt hinni, hogy isten elérhetetlen, és egész életünket jócselekedetekkel töltve is maximum egy lépéssel kerülhetünk hozzá közelebb. isten nem azért szeret minket, mert jók, hűségesek, gazdagok vagy szépek vagyunk… ő azért szeret, mert „csak”. nála működik igazán a „szeretlek, mert szeretlek”.

 

akkor is szeret, ha mi napról napra arcul csapjuk őt. hiszen leköpjük minden egyes alkalommal, amikor adót csalunk, kibeszélünk egy kollégát, lefekszünk egy vadidegennel, vagy évekig nem állunk szóba a szüleinkkel, gyerekünkkel. ő ennek ellenére is szeret. türelmesen, életünk végéig vár ránk, hogy egyszer hátha hittel felé fordulunk és szóba állunk vele.

 

a bibliában a tékozló fiú története szól erről a felfoghatatlan, logikátlan, feltétel nélküli szeretetről. az örökségét kikövetelő, otthonát elhagyó fiú szakadtan, büdösen, mindenét elkártyázva-elnőzve tért haza. az apja, mikor meglátta, elé rohant. nem elé döcögött, nem elé sétált, nem ment el a másik irányba, sőt nem is várta meg, míg az akkori szokásoknak megfelelően a fiú a lába elé omlik és lecsókolja a port a sarujáról… hanem ő maga rohant a fiú elé, ünneplőbe öltöztette és lakomát szerzett neki. isten is így vár ránk, nem számít, ha eltékozoltuk a fél életünket. ő mindig kész megbocsátani és magához ölelni.

 

ahogy már megszoktam, ha isten „felhívja valamire a figyelmem”, akkor napokig azt az egy témát helyezi elém. a könyv elolvasása után egy menyegzőn is a kegyelem volt a téma.

 

szombaton eddigi életem minden bizonnyal legszebb esküvőjén vehettem részt. a helyszín egy elhagyatott, duna parti kis kápolna lett volna, ahová csak a lelkész meg a pár fért volna be, mi, a vendégek pedig a kápolna előtti réten üldögélhettünk volna pokrócokon. a menyegző napjára azonban a környék szürke felhők által keretezett sártengerré változott. a szabadtéri menyegző megvalósulása esélytelennek tűnt. mi mégis, bízva valamiféle csodában, megérkeztünk a kápolnához. a nagy pusztaságban egy fehér ruhába öltözött hölgy fogadott minket. „én vagyok az örömanya!” – mondta kedvesen. „gratulálunk!” – rikkantottuk édes drágámmal. (de hol vannak a többiek?). „a menyegző nem itt lesz, hanem egy majorban, amelyet úgy lehet elérni, hogy itt elfordulnak jobbra, majd balra, aztán fel, le, majd megint jobbra, végül balra…” szóval, elindultunk. „szerencsétlenek, micsoda borzalmas éjszakájuk lehetett. kevesebb mint huszonnégy óra alatt kellett új helyszínről gondoskodniuk!” – gondoltam magamban.

 

a kis tanyán azonban nyugodt, mosolygós emberek vártak… és egy pajta-templom. a szalmabálák esőáztatta, meleg illata, az oltáron álló kavicshalom, és a belőle ágaskodó fakereszt látványa magával ragadott. a farönk-térdeplőt egy puha-fehér báránybőrrel takarták le. a gyertyák fényét és a napraforgók mosolyát csak a fiatal pár arcának ragyogása múlta felül. négy éve, tisztán várták ezt a napot. az ifjú ara és vőlegény apja is lelkész (egyikük tízgyermekes apa), így ők ketten celebrálták a rendhagyó menyegzői istentiszteletet. és amikor a menyasszony apja gégemikrofonján át azt mondta: „dicsőség istennek”, mindenki érezte, hogy ez, na ez a pillanat a kegyelem. a gratia praeveniens. az elénk jövő, az ember cselekvését megelőző kegyelem. a „szeretlek, mert szeretlek”. isten ott volt közöttünk. kiáradt a szűz párra, átjárta a robothangon prédikáló lelkészt, és, hiszem, elérte minden egyes vendég szívét ott, abban a kis pajtában.

 

ma reggel ez a kegyelemről szóló ige következett csendességnaplómban:

 

mikeás 7:18 „kicsoda olyan isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!”

 

zsoltárok 25:10 „az úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.”

Szólj hozzá!

Címkék: kegyelem


A bejegyzés trackback címe:

https://myjesus.blog.hu/api/trackback/id/tr782256882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása