néhány hónapja elkezdtem egy vakmisszió alkalmaira járni. még nem tudok érdemben segíteni nekik, de próbálkozom. a nyaralás után, tehát a jövő hét végén albertirsára kísérem el a csapatot, ahol egy istentiszteletet tartanak a látókkal együtt. kérték, hogy ha jövök, készüljek egy verssel. az igehirdetés témáját figyelembe véve fejszés ádám (eddig számomra ismeretlen költő) versét viszem:

mit ér a szó s a holt betű,
ha a lélek hatja át?
a lélek vezessen téged,
ha olvasod a bibliát.

mert ,,öl a betű‘‘; önmagában
okoskodás és bölcselet;
de a szentlélek hatására
a holt betűből ige lesz.

és ha az ige hatni kezd,
belőle árad fény, erő,
vigasztalás, újult élet,
bizalom, nagy hit, vakmerő.

s a régi könyv mind ige lesz,
amely ,,enni és inni‘‘ ád.
olvasd hát, de így olvassad
naponként majd a bibliád.

és amin tán mosolyognak
múló világunk bölcsei:
életedben megteremnek
a szentlélek gyümölcsei.

2 korinthus 3:5-6 “nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az istentől van: a ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.”