hirtelen csend lett, ahogy a zsúfolt házba lépett
s bukdácsolt sűrű könnyfátyolán át.
arcába égtek a szúrós tekintetek - nincs helye köztünk! -
mind ezt súgták, mind őt gúnyolták.
ő mégis ment tovább, át a szégyen tűzfalán,
míg térdre hullt jézus lábai előtt.
és bár egy szót sem szólt mégis mind értették őt,
ahogyan kiöntötte a szívét, alabástrom szelencéjét.

hadd szálljon fel jó illatként az én imám, tehozzád éppen ugyanúgy!
hadd mossam meg lábaid a könnyeimmel, és hajammal hadd szárítsam fel!
szeretnék most leborulni, hogy megmentettél, megköszönni,
mindenért hálám kifejezni, de a dalnál jobban szól
egy szelence alabástromból.

emlékszem jól, úgy éltem azelőtt
mint rab madár, kit a bűn csapdába szőtt.
értéktelen és üres volt az életem,
eltékozoltam mindent ami csak fontos lehet.
elvesztem volna, de jézus rám talált,
és megmentett, a szívem őrá várt.
ezért most én is megteszem, a mester lábát megkenem,
és kiöntöm elé a szívem, szeretlek uram!

mostanában ezt a dalt hallgatom. mindenkinek ajánlom, aki azt hiszi, hogy manapság jézusban hinni (vagy ahogy sokan mondják: vallásosnak lenni… pedig nem erről van szó!) a gyengék menekülése. tévedés. mindenkinek fantasztikus érzés, ha megkönnyebbülhet, nem? ha megbocsáthat, és ha neki is megbocsátanak. ugye, milyen sokat ér egy őszinte beszélgetés? ugye, mennyit ér egy boldog mosoly? a jókedvű ember mindent másként visel, sőt a lelki állapota még a fizikaira is kihatással van. nekem ilyen megkönnyebbüléseim, boldogságaim voltak (vannak), amikor elkezdtem jézusban igazán hinni.

egyszer leültem, és számot vetettem magammal. miért tanultam én olyan sok éven át, és miért nem érzem mégis azt a magabiztosságot, boldogságot, céltudatosságot, amit reméltem, hogy fogok? mi az élet értelme? hova kerülök, ha innen el…? olyan kusza volt a hátam mögött lévő huszonnégy év, hogy már azt hittem, nem találom meg benne a rendszert, az értelmet. ez a merengés éppen angliában ért, ahol elkezdtem egy gyülekezetbe járni, először talán azért, hogy a nyelvet gyakoroljam, aztán pedig azért, mert elkezdtem értelmet találni mindenben. isten alkotott, célja van velem, ha segítséget kérek tőle, olyanokra is képessé tesz, amire nem is gondoltam… ilyenekre jöttem rá. ma már mindent másként látok. nekem nem menekülés jézus. hanem lámpás előttem. letettem elé mindent, hogy kezdjen vele valamit, mutassa meg benne a rendszert, vegye el, ami fáj és ami értelmetlen.

és ő megtette.