megint indul valami szédületes valóságsó. (valóság? show?) a lényeg, hogy valami celebet (hires embert, vagyis valakit, akit valamiért sokat mutogatnak a tévében) belevisznek értelmetlen helyzetekbe, ahonnan ki kell szabadulnia. pókokat dobnak rá, vagy patkányokkal a nyakában kell átúsznia egy folyón, meg hasonlók. lesz nagy sikoltozás, szendevés, stressz meg sirás. biztosan nagyon jó lesz... nem kivánok a közhelyes-kioktatós-ejnyebejnyézős embersereg közé beállni, úgyhogy nem is minősitem tovább ezt a legújabb kreálmányt, de azért felhivnám a figyelmet egy dologra.

milyen érdekes, hogy az emberek önként megnéznek több órányi értelmetlen szenvedést, keserűséget, megaláztatást. mert, lássuk be, ennek semmi értelme nem lesz, azért szenvednek, hogy a végén egy, azaz: egyetlenegy ember közülük hazavigyen egy kis pénzt. de ennyi. egyetlen embernek éri meg valamennyire az egész: a nyertesnek. de a nézőnek egyáltalán nem, neki csak egy csomó frusztráló-gyomorforgató-rémálomba illő kép marad meg az agyában.

milyen érdekes ugyanakkor, hogy az egyetlen értelmes, valamit is érő szenvedésről még csak hallani sem akarnak az emberek. pedig jézus kereszthalála egészen egyszerűen megérthető. azért halt meg, hogy istennél kiengeszteljen bennünket, mert mi elfordultunk tőle, bűnöztünk, lázadtunk, és istennél már nagyon kihúztuk a gyufát. de jött jézus, vállalta a halált, és ha mi ezt ma elhisszük, majdan a mennybe jutunk. tutira. igy az ő szenvedéseit nézni mindenkinek megéri: mert mindenki nyer általa, mégpedig a fődijat, az örök életet. mindenki. mégsem akarnak az emberek erről tudomást szerezni, inkább nézik az értelmetlen ocsmányságot, megaláztatást. na, ezt nem értem én.

jézus vállalta a megaláztatást, hogy nekünk jó legyen. ő nem mondta azt, amit a celebek (kicsodák?) sikongatnak majd:

celeb vagyok, vigyetek ki innen!